„Ez a megnyitandó iskola a magyar–holland együttműködés gyümölcsének tekinthető. Keresztyén és nemzeti iskola a mi eszményünk. Legyen ez az első budapesti református elemi iskola nemzeti jellegű a tananyagában, módszerében, a játék- és tornatanításban, a fegyelmezés gyakorlásában, de különösen nemzeti legyen a nyelv- és a történelemtanításban” – fogalmazott 1926. szeptember 13-án a magyar fővárosban Hendrikus Colijn korábbi – majd később, a harmincas években ismét – holland miniszterelnök. A Budapesti Hírlap tudósítása szerint akkor, éppen száz évvel ezelőtt avatták fel az első budapesti református elemi iskolát, amely jórészt holland adományokból épült.

A Vilma királynő úti templom udvarán felavatott oktatási intézményt a holland trónörökösről, Juliannáról nevezték el, és ezt maga a holland királynő, Vilma engedélyezte. Az ünnepségen részt vett – a már korábbi magyarországi segítő akciókban is aktív – Kuyper Katalin, az egykori holland miniszterelnök, Abraham Kuyper lánya is.

Az eseményen Ravasz László püspök mondott imát az iskoláért, a növendékekért és tanítókért, míg Némethy Károly, a Budapesti Református Egyház főgondnoka megnyitó beszédében felidézte a korábban megszűnt pesti református elemi iskola emlékét. Colijn német nyelven szólt az ünneplőkhöz, és a nyelvhasználat fontosságáról is beszélt: „A nyelvet tisztán kell tartani az idegen szavaktól, és óvakodni kell a nem magyaros mondatszerkezettől. Mert azzal az idegen szóval vagy idegenszerű mondatszerkezettel gyakran oly idegen fogalmak és gondolatok siklanak be, amelyek nem illenek a nemzet életébe, hanem azzal inkább ellenkeznek.”

Colijn iskolákról szóló, mindenkor aktuális gondolatai a tudósítások szerint nagy tetszést arattak a hallgatóságában.

De az sem maradt hatás nélkül, hogy