Az előadásokat és fórumbeszélgetést is tartalmazó, szeptember 11–12-én zajló eseménysor első napján a résztvevők négyszázötven percen át imádkoztak, a másodikon lelki és kulturális alkalmak várták az érdeklődőket. A hűvös szeptemberi napon megtelt a templom és a régi református iskola épülete. A szombati programot vezetett imaóra nyitotta, majd az IDM zenekar dicsőítő hangversenye következett.

ISTENRE HANGOLTAN

A koncertet Lenkey István helyi lelkipásztor nyitotta meg. Az IDM zenekart apa és fia, Kiss Zoltán – Zoli – és Kiss Zoltán – Zotya – alkotják; több mint másfél évtizede szolgálnak a helyi gyülekezetben. Saját dalaikat a jelenlévők is énekelték. A zenészek sokakban felmerülő kérdéseket fogalmaztak meg: „Elég jó vagyok-e?” – hangzott el például, majd személyes történettel és Igével adtak rá választ.

Az ünnepi istentiszteleten Tolna megye több református lelkipásztora, Paks más felekezeteinek lelkészei – köztük a helyi plébános – és a Dunamelléki Református Egyházkerület képviselői is részt vettek. Az alkalmat a gyülekezet gondnokai és Lenkey István nyitották meg. Egy presbiter János evangéliumából a szőlőtőről szóló szakaszt olvasta fel, Lenkeyné Teleki Mária lelkipásztor imádságban adott hálát azért, hogy négyszázötven éve működhet a gyülekezet, és Isten minden veszteség ellenére megtartotta őket. Könyörögtek, hogy továbbra is élő, imádkozó, szolgáló és Krisztushoz ragaszkodó közösség maradjon az övék.

SZERET AZ ÚR…

Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke hirdette az Igét. Örömének adott hangot, hogy a gyülekezet építkezik és gyarapszik, majd azt hangsúlyozta: mindez azért lehetséges, mert az Úr szeret bennünket. „Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma” – idézte Jeremiás siralmait. Isten szeretetét tágas térhez hasonlította, amely körülvesz bennünket. Amikor újabb tereket nyitunk az egyházban és a gyülekezetben, ezt bővítjük, hogy másokat is körülölelhessen – hangsúlyozta. Személyes és a paksi közösséghez kapcsolódó történetekkel hozta közel az Igét, majd imádkozott a gyülekezetért.

A helyi lelkipásztorok és Balog Zoltán együtt szolgáltatták ki az úrvacsorát, közben a közösség dicséreteket énekelt. Az istentisztelet után átadták az évfordulóra készített kerámia domborművet, Ignits Miklósné Éva alkotását. Vargáné Csató Ibolya főgondnok megköszönte a Lenkey házaspár huszonöt éves paksi szolgálatát, a lelkipásztorok meghatottan fogadták a köszöntést. Az istentiszteletet Őri Máté beosztott lelkipásztor Igével és imádsággal zárta.

NÉGY ÉS FÉL SZÁZAD

Az ünnepi ebéd után Földváryné Kiss Réka történész, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának docense a négyszázötven évvel ezelőtti eseményekről beszélt. Előadásában kitért az ország három részre szakadására, Tolna megye akkori helyzetére és a Hercegszőlősi Kánonokra. Tóth Tuba Csilla presbiter a gyülekezet történetét idézte fel: beszélt a kezdetekről, a nevezetesebb lelkipásztorokról és arról, hogyan jutott el a közösség a mai formájáig.

Az egyház jövőjéről Surányiné Réti Katalin lelkipásztor vezetésével Balog Zoltán, Bor Imre volt paksi presbiter, Hahn Róbert nagydorogi gyülekezeti gondnok és Lenkey István beszélgettek. A közösség nélkülözhetetlen szerepét hangsúlyozták, valamint azt, hogy a jövőért közösen kell felelősséget vállalni.

A fórumbeszélgetést Tóth-Máthé Miklós József Attila-díjas író Én, Károli Gáspár című színművének adaptációja követte. A Magyarországi Szerb Színház produkciója a bibliafordító reformátor életének legfontosabb pillanatait idézte fel. A napot a Tolna Megyei Ifi (Tomi) zenekarának dicsőítő hangversenye zárta.