Válasz Mohácsra

Előfizetek

Mohács ötszáz éve és a Dunamellék négyszázötven esztendeje valójában összetartozik. A baranyai reformáció magára a csatavesztésre adott válasz – véli Wébel Zsolt, a Mohács-Kölked Református Társegyházközség lelkipásztora, a Baranyai Református Egyházmegye esperese. Ötszáz évvel a történelmi vereség után a Duna-parti gyülekezet nem egyszerűen emlékezik: közösséget formál, fiatalokat von be a szolgálatba, és készül a következő nemzedék fogadására.

Negyvenkét Celsius-fokot mutat az autó hőmérője, amikor az M6-os autópályáról lehajtok a mohácsi kijáratnál. A természet még tartja magát, csak a búzatáblák sárgállanak a város felé vezető út mentén. Az egyik körforgalomnál néhány fémbe öntött busó fogad, a mögöttük húzódó vaskos felirat kétséget sem hagy afelől, hogy jó helyen járok: Mohács 500.

Innen majdhogynem egyenesen vezet az út a Duna partjára épült egykori református negyedbe, ahol a XVIII. század végén épült templom is magasodik. Azért egykori, mert a világháborúk előtt összpontosult ezen a területen a város kálvinista lakossága, itt jártak iskolába is. Utóbbi története ismerős: az évszázados protestáns intézményt egy tollvonással államosították az 1940-es évek végén, az épületet később társasházzá alakították át, amelyet így – mivel már nem az önkormányzat tulajdonában állt – visszaigényelni sem tudott az eklézsia a rendszerváltozás után. Apró öröm, hogy a három lakásra szabdalt egykori oktatási helyszín harmada újra felekezeti tulajdon, terveznek is vele.

HŰVÖSBEN

Miközben a templom kerítésének zárt bejáratán próbálok bejutni, Krem Anita jön elém és invitál be a hűvös gyülekezeti központba, én pedig nem ellenkezem. A modern megjelenésű, néhány éve épült ingatlanban a karzatos nagyterem mellett még néhány kisebbet is kialakítottak, továbbá két vendégszobát és a lelkészi hivatalt. Ez utóbbi nagy asztala mellett kezdjük a beszélgetést az egyházközség vezetőivel: Wébel Zsolt lelkipásztorral, aki néhány éve már esperes is, feleségével, Wébelné Pataki Mártával, Kremné Kisfali Mária és Krem Anita presbiterrel, valamint Gergely György főgondnokkal.

Wébel Zsolt, Wébelné Pataki Mária, Krem Anita, Kremné Kisfali Mária, Gergely György Fotó: Hegedűs Bence

– A tegnapi pécsi egyházmegyei konzultációra készítették – nyit be a hűvös terembe az esperesné egy nagy tálca pogácsával. Kérdő tekintetemet látva tovább magyaráz. – Gyülekezetünk két intézményt is fenntart, egy hajléktalan- és egy pszichiátriai otthont, utóbbi konyháján készült a péksütemény – tudjuk meg a finomság eredetét. Árulniuk kellene – villan át a gondolat az agyamon, ahogyan beleharapok.

Gyanútlanul Kölkedről érdeklődöm, hiszen hivatalos nevük Mohács-Kölked Református Társegyházközség. Nem is sejtem, hogy a Duna-parti település így vagy úgy mindegyik beszélgetőpartnerem életében fordulópontot hozott.

Kedves Olvasó!

A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!