A faluba sokan kirándulóként érkeznek: Eger közelsége és természeti adottságai miatt egyaránt vonzó célpont. Anda Tibor lelkipásztor azonban úgy látja, a református templom szépsége akkor mutatkozik meg igazán, ha nem csupán műemlékként tekintenek rá. – A templom a közösség nélkül üres kagylóhéj.

Bármilyen szép, a lényege, az igazgyöngy benne maga az a gyülekezet, amelyik Istent akarja dicsőíteni – fogalmaz. A Noszvaji Református Egyházközség története az igazgyöngyé: a régi alapokról, a megőrzött lelki örökségről és a ma is élő, befogadó közösségről tanúskodik.

Anda Tibor és felesége, Anda Judit 2003-ban érkezett Noszvajra. Az egyházközség akkor már hosszú, meghatározó lelkipásztori korszakokat tudhatott maga mögött: Korsós István és felesége, Irén harmincnyolc éven át szolgáltak itt, előttük Szabó Zoltán volt a gyülekezet lelkipásztora.

– Nem velünk kezdődött a lelki élet – hangsúlyozza Anda Tibor, aki szerint az elődök által lerakott alapokat ajándékként kapták, azokra építeni már az ő felelősségük. A noszvaji reformátusság egykor szinte az egész falut átfogta, ma azonban ugyanazokkal a társadalmi folyamatokkal kell szembenéznie, mint sok más vidéki közösségnek: elvándorlással, demográfiai változásokkal, vegyes házasságokkal. Mindezek ellenére még mindig erős gyülekezetnek számítanak az Egervölgyi Református Egyházmegyében, s az elmúlt években a bekapcsolódók száma ellensúlyozta az elhalálozásból és elköltözésből fakadó veszteségeket.

Anda Judit szerint Noszvaj titka az, hogy egyszerre mély gyökerű és változni képes közösség. – Látjuk az erős lelki gyökerek hatását. A templomba járás régi, meghatározó hagyománya mellett ma már a szeretetközösségeken alapuló kiscsoportok is jellemzik a gyülekezeti életet – mondja.

RÉGI FAKAZETTÁK, MAI ÜZENETEK

A noszvaji templom története önmagában is beszédes. A mostani épület helyén korábban Árpád-kori részleteket is őrző istenháza állt, ám az a XX. század elejére kicsinek bizonyult az akkor még népes egyházközségnek. A régi épületet lebontották, hogy 1929-ben nagyobb, a gyülekezet igényeihez jobban illeszkedő születhessen. Anda Tibor elmondja azt is, ma ezt részben fájdalmas veszteségnek látják, hiszen a régi templom ma valószínűleg műemléki ékszerdobozként állna, de a döntés mögött a gyakorlati szükség állt: egyszerűen nem fértek el.

A régi emléke mégsem tűnt el egészen. A lebontáskor leszerelték a XVII. század közepéről származó kazettás mennyezet darabjait. Ezek előbb Miskolcra, majd az egri vármúzeumba kerültek, ahol ma is láthatók. A gyülekezet később másolatokat készíttetett a legérdekesebbekről, tavaly pedig kölcsönszerződéssel két eredeti darab is visszakerülhetett a templomba. Ezek a fakazetták nem pusztán díszek. Az egyik táblán nyolc dinnye látható, amely az ott elhangzott, a Lélek gyümölcseiről szóló igehirdetés-sorozathoz kapcsolódott. – Ez a nyolc dinnye már egy híján kilenc – idézi fel a lelkipásztor, utalva Pál apostol felsorolására. Amikor rájuk tekintenek, azért imádkoznak, hogy a szeretet, az öröm, a békesség, a türelem és a többi mind megteremjen a közösség életében. Egy másik kazettán futó növénymotívum látható: az élet burjánzását jeleníti meg, a lelki és közösségi növekedés jelképe.