Kezdődik a teremtés hete. Az elnevezésben benne rejlik a világ isteni eredetébe vetett hit, amely arra szabadít fel minket, hogy bizonyságot tegyünk az Úr Jézusról. A Krisztusban hívő ember ugyanis azt vallja, hogy a teremtés rendeltetése Isten dicsőségének hirdetése. Márpedig aki mélységében szeretné megérteni a keletkezéstörténetet, ezt a Megváltó személyének, az ő ismeretének fényében teheti meg: „Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött.” (Jn 1,3)

A világ eredete mint beszédtéma révén adódhatnak status confessionis, azaz bizonyságtételi helyzetek: a Krisztusban hívő ember okosan, bölcsen élhet ezekkel. Hiszen mennyien gondolják úgy, hogy ez a pazar szépségű világ tervező, alkotó nélkül jött létre! Mindenkinek ismernie kellene Louis Pasteur ténymegállapítását: „Omne vivum ex vivo.” Azaz minden élő élőből származik!

Természetesen a teremtésbe vetett hit arra is vezet minket, hogy védjük a természetet. A hívő keresztyén nem lehet természetromboló, amennyire lehetséges, kerüli a környezetszennyezést, mert igazán becsüli, óvja, védi és értékeli az Isten alkotta világot. Amiképp ez a hit szabadít fel minket arra is, hogy nyitott szemmel járjunk, és biblikusan értelmezzük a természetet, amely így egészen személyes üzeneteket is közvetíthet. Hadd osszam meg itt egyik kedves történetemet: Nyíregyházán, a Széchenyi utcában áll egy fa, amelynek a különlegességét beszédes formája adja. Ugyanis a járda mellé ültetették, és eleinte egyenesen a ház fala felé növekedett. Mielőtt azonban elérte volna, száznyolcvan fokos fordulatot véve visszakanyarodott.

Ma már a járókelők fölé hajolva kínál árnyékot. Akik figyelmesek, és „felfelé is látnak”, szemléletes példát találhatnak ebben az igazi megtérésről, és elgondolkodhatnak életük, sorsuk felől. Én ezt a „megtért fát” élni akarásáért egy evangéliumi részről neveztem el, amelyben az Úr Jézus Krisztus így szól: „Beteljesedett az idő, és elközelített az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!” (Mk 1,15) Ez a növény számomra a puszta létével, beszédes viselkedésével naponta hirdeti némán a járókelőknek a fordulat szükségességét az életben, hiszen ha nem kanyarodott volna vissza, már régen megérett volna a kivágásra. Mi is csak így, Isten felé fordulva, megtért szívvel maradhatunk életben!