Mikor került először kapcsolatba a zenével?

Már óvodáskoromban eldöntöttem, hogy dobolni fogok. Akkoriban vette meg édesapám az ötvenedik jubileumra kiadott Omega-lemezt, mindig együtt hallgattuk. Így kezdtem megszeretni a zenét, és már az óvodai ballagásomon is azt mondtam, azért szeretnék iskolába menni, hogy megtanuljak dobolni. Azóta is kitartok emellett, nem is tudnám magamat másnak elképzelni, mint zenésznek. Általános iskolásként elkezdtem órákat venni Bágyi Balázs dzsesszdob-előadóművésztől, ennek tizenhárom éve.

Már zsenge fiatalként szerepelt nagy közönség előtt, hogyan élte meg ezt?

Általános iskolás koromban módom nyílt játszani a Madách Színház Rocksuli című darabjában. A dobtanárom talált rá erre a lehetőségre, úgy vélte, szakmai szempontból ez sok mindenben fejlesztene engem, így jutottam el a meghallgatásra. Elképesztően izgultam, de valahogy mégis beválasztottak a darabba, és ugyan nem a dobos szerepében, de nagyjából két évig állandó résztvevője lehettem. Hatalmas élményt jelentett ilyen produkcióban játszani, és rengeteget adott.

Milyen szerepet játszik a hite a mindennapi életében?

A hitem az identitásom alapja. Minden ott kezdődik, hogy hiszek Istenben, és református vagyok. A neveltetésemből adódóan korán megismerkedtem az Úr szavával, de csak később, gimnazista koromban töltődtek meg a történetek és a tanítások tartalommal. Gyermekként annyit tudtam, hogy hiszek Istenben, de a középiskolában kezdett el megtelni mélységgel a gyermeki határozott kijelentés. Most Budapestre, Rákoskeresztúrra járok ifibe, ott megtaláltam azokat az embereket, akikkel együtt meg tudom élni a hitemet, jól érzem magam ebben a közegben.

Istentiszteleteken, dicsőítő alkalmakon is fellép, mit jelent ez önnek?

Több mint tíz éve dicsőítő csapat is működik a gyülekezetünkben. Nagy segítség ez abban, hogy az iskolai családi istentiszteleteken a szülők és a gyerekek jobban be tudjanak kapcsolódni az éneklésbe.

Amikor beléptem ebbe a szolgálatba, még csupán első osztályos voltam, de a dobot azóta is én viszem. Elsősorban ifjúsági énekeket játszunk. Jó látni, mennyire szereti a megfiatalodott gyülekezet azokat az alkalmakat, amikor együtt énekeljük ezeket.

Milyen kapcsolatot lát a hite és a zene szeretete között?

A zene szeretete egyértelműen Istentől kapott ajándék. Nem egy kortársam küzd azzal, hogy nem tudja, milyen irányban induljon el, mit kezdjen az életével. Én viszont az óvoda óta tudom, mi a célom, és ez Isten kegyelme. Megvan az utam, és nem győzöm megköszönni ezt az Úrnak – akár egy-egy koncert közben is. Hálás vagyok a talentumaimért, hogy énekelek, zongorázom, dobolok, és ezeket arra használhatom, hogy Istent dicsőítsem.

Mit jelent Istent zenével dicsőíteni?

Nekem azt, hogy a tőlem telhető legjobb minőséggel végzem a szolgálatomat. Ezen azt is értem, hogy rengeteget gyakorlok, igyekszem tökéletesíteni a zenei tudásomat. A hitem szerint Isten méltó arra, hogy a tőlünk telhető legjobbat adjuk neki hálából. Érzem, ahogy ő a zenén keresztül megszólít, ilyenkor állok hozzá a legközelebb.

Bemutatná, kérem, a zenekarukat?

Klavikordon a nevünk. A klavikord gyönyörűen megmunkált, reneszánsz billentyűs hangszer, a zongora elődjének tekinthető. Kevesen tudják, mit jelent ez a szó, éppen ezért tetszik nekünk. Világi zenét játszunk, amelyet teljes mértékben mi szerzünk, mélyebb érzéseket megragadó témákat törekszünk feldolgozni. Az első fellépésünket decemberben tartottuk, de csak az elmúlt nyári koncertünkre véglegesedett a felállás. Lett basszusgitárosunk, szaxofonosunk, megfelelő hangtechnika és világítás, igazán jó koncertet hoztunk így össze. Külön örömöt jelentett, hogy a szervezést teljes egészében én bonyolíthattam le.