A férfi a médiában színművész, író, orvos, atléta, a hölgy színművésznő, írónő, orvosnő, atlétanő. „Szendrey Júlia írónő Hans Christian Andersen meséinek első hazai fordítója” – írja egy ismertető szöveg Petőfi Sándor egykori feleségéről. „Erdős Renée költőnő irodalmi indulásakor merész hangvételű költeményekkel vált ismertté” – olvasható a sajtóban a pályáját a XIX. század végén kezdő írásművészről. „Az olimpiai bajnok vívónő, Elek Ilona zeneszerző is volt” – bukkanunk a médiában az érdekes információra. „…édesapja szobrász és színházi rendező, édesanyja irodalomtanár és színésznő volt” – közlik a népszerű francia Juliette Binoche-ról, Az angol beteg, a Csokoládé és más filmek csillagáról. „Sírni csak a győztesnek szabad – adta önéletrajzi regénye címéül Székely Éva úszónő” – hivatkozik egy internetes oldal a legendás emlékezéskötetre.

Emlékezhetünk Márai Sándor „gyógyító gondolatokat” tartalmazó maximagyűjteménye, a Füves könyv A nőkről általában című részére, amely így kezdődik: „Köszönet a nőknek”, s ekképp zárul: „Köszönet a nőknek, köszönet.” Igen, ne teljen el nap úgy, hogy ki ne fejezzük hálánkat a szebbik nemnek! Bőven van miért.

De ne feltétlenül úgy hangsúlyozzuk meghatározó jelenlétüket életünkben, ahogyan olykor a sajtó teszi! A fent is idézett szószaporító formára gondolok. Ráadásul a képi megjelenítésben – a tévében, a világháló videóiban – a nyilatkozó hölgy arca alatt a felirat (biztos, ami biztos…) közli is: X. Y. „írónő”, X. Y. „festőművésznő”, „X. Y. úszónő”, miközben látható, hogy nőnemű személy, asszony beszél. Elég tehát ezt kiírni: X. Y. író/festőművész/úszó stb.

A nőiség jelenléte, a nők életsegítő, felemelő ereje, hatása így is kristálytiszta; tudjuk, érezzük, mily szépek és igazak a „Chorus mysticus” szavai Goethe Faust című emberiségkölteményének végén (Kálnoky László fordításában): „az Örök Asszonyi emel magához”.