A búcsú mindig nehéz. Sokszor még olyankor is, amikor tudod, hogy csak rövid időre megy el a másik. Mondjuk anya elvisz az óvodába, mert munkába kell mennie. De délután jön érted, és megint együtt lesztek. És igazából jól érzed magadat az oviban. Ott vannak a barátaid, a rengeteg játék, és kedvesek az óvó nénik. Mégis szomorú vagy, amikor anya elmegy.

A búcsú mindig nehéz. Sokszor még olyankor is, amikor tudod, hogy csak rövid időre megy el a másik. Mondjuk anya elvisz az óvodába, mert munkába kell mennie. De délután jön érted, és megint együtt lesztek. És igazából jól érzed magadat az oviban. Ott vannak a barátaid, a rengeteg játék, és kedvesek az óvó nénik. Mégis szomorú vagy, amikor anya elmegy.

Az meg ennél is rosszabb, ha valaki elköltözik egy másik városba. Netán egy másik országba. Mondjuk a barátod. Akivel sülve-főve együtt voltál. Akivel mindenben megértettétek egymást. És most elmegy. Talán örökre. Lehet, hogy soha többé nem fogtok találkozni.

Azt pedig elképzelni is nehéz, hogyha valakinek a barátja úgy megy el egy másik országba, hogy ott veszély fenyegeti. Pont így voltak ezzel Pál apostol barátai is.

Pál útjai során sok helyen megfordult, sok emberrel találkozott, sok barátságot kötött. Olyanokkal, akik befogadták a házukba, meghallgatták, melléálltak. Eleven gyülekezetek alakultak ki körülötte. Emberek, akik hittek Jézusban. Akik együtt imádkoztak, együtt törték meg a kenyeret, együtt örültek és szenvedtek. Pál számára ezek az emberek nem csak ismerősök voltak. Hanem testvérek. Igazi testvérek.

De Pál el akart menni Jeruzsálembe. A barátai tudták, hogy ez veszélyes. Jeruzsálemben sokan gyűlölték Pált. Ahogyan Pál is gyűlölte egykor a keresztyéneket. Odalépett hozzá Agabosz próféta, hogy figyelmeztesse az apostolt. Levette Pál övét, és megkötözte vele a saját kezét és lábát. Aztán azt mondta:

– Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és a rómaiak kezébe adják.

Mindenki megijedt. Pál barátai sírtak. Könyörögtek neki, hogy ne menjen el. Mert tudták, ha megteszi, lehet, hogy nem látják többé. Pálnak szinte összetört a szíve, ahogy látta a bánatukat. De így válaszolt:

– Én mindenre kész vagyok Jézusért. Nem csak arra, hogy megkötözzenek. Hanem akár arra is, hogy meghaljak érte.

A barátok elhallgattak. Nem tudtak mit mondani erre. Aki így beszél, azt nem lehet visszatartani. Csak annyit mondtak csendesen:

– Legyen meg az Úr akarata!

Pál felkerekedett. Bepakolt, elbúcsúzott mindenkitől. És elindult. A barátok nézték, ahogy távolodik. Olyan lehetett ez, mint amikor te visszanézel az autóból, és a nagyszüleid még mindig integetnek a kapuban. Addig néznek utánad, amíg csak lehet. Mert a búcsú fáj ugyan, de néha el kell engedni azt, akit szeretünk. Az Úr pedig vele megy.

(Az apostolok cselekedetei 21. fejezete alapján.)