Fekete Csaba lelkipásztor, könyvtáros, teológus, hymnológus, művelődéstörténész, a református egyház talán utolsó polihisztora 1940-ben született Gacsályban. A Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában tett érettségi után a a cívisváros református teológiai akadémiáján szerzett lelkészi oklevelet 1964-ben. Egy ideig a Mester utcai gyülekezet segédlelkészeként és kántoraként működött, és nyugdíjazásáig rendszeresen szolgált helyettesítőként Debrecenben és környékén.

1969-ben a Glasgow-i Trinity College ösztöndíjasa volt. 1979- ben levelező hallgatóként szerezte a könyvtárosi diplomáját az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 2003-ban PhD-fokozatot szerzett a Debreceni Egyetem Nyelvtudományok Doktori Iskolájában, dolgozatát az Öreg graduál zsoltárkönyvének nyomtatott és kéziratos hagyományairól írta. Kutatásai során főként a művelődéstörténet, a liturgia és a hymnológia területén alkotott, de otthonosan mozog az egyháztörténet, az irodalom- és a nyelvtörténet területein is. Az elmúlt öt évtizedben több száz tudományos igénnyel megírt publikációja jelent meg határon innen és túl.

Ő maga így vallott egy interjúban: „Kora gyerekkoromban kialakult bennem – minden félénkségem és zárkózottságom ellenére – annak a felismerése, amit Krisztus mond a tanítványoknak: »Ne aggodalmaskodjatok, hogy mit mondjatok, megadatik abban az órában, amit el kell mondanotok!« (Mt 10,19) Biztos voltam abban, hogy ha valamilyen válságba, élet-halál helyzetbe kerülök, lesz valamilyen mentő ötletem – mindig volt is.”