Tárlatok angyalszárnyak tövéből
Nemrég egy igehirdetésben Gábriel és Mihály arkangyalokról beszélt a lelkipásztorunk. Az igehirdető Gábrielre, Isten egyik hírhozójára kommunikációs miniszterként utalt, Mihályra, az Úr seregének segítő harcosára hadügyminiszterként. A prédikációban érdekességként elhangzott az is, hogy mindkét angyal szobrot kapott a főváros egy-egy kiemelt pontján, Gábriel a Hősök terén, Mihály pedig a budai várban, a karmelita kolostor mellett áll. Amiért most szóba kerültek, az annak köszönhető, hogy közel állnak két kiállítótérhez.
Gábrielt elmozdították a Hősök teréről, és amíg restaurálják, másolata a Néprajzi Múzeumban tekinthető meg. (Ha itt járunk, ne mulasszunk el bemenni abba a kis szobába, ahol az angyal perspektívájából láthatjuk a várost – megérezhetünk valamit a tágabb világlátás adta ajándékokból.) Mi magunk a Katonadolog – A sorkatonaság emlékezete című, szeptember 30-tól jövő év augusztus 29-ig látogatható kiállítása miatt jártunk ott. Az 1868 és 2004 között kötelező sorkatonai szolgálatról megemlékező, igényesen kivitelezett, átgondolt tárlat hét nagy témát jár körül: a bevonuláshoz kapcsolódó élményeket, a hadsereg mikroközegét, a bajtársiasságnak és az újoncok „szívatásának” (értsd: a velük való kellemetlenkedésnek) kettősségét, a szerelmi vágyat és az elvágyódást, majd a leszerelést.
A kiállítás mindvégig személyes történetekkel, beszámolókkal, emléktárgyakkal tárja elénk a téma megannyi apró részletét, de bevallottan nem törekszik teljességre. Az egykori katonai táska éppen úgy helyet kapott itt, mint a laktanyában készült kreatív alkotások vagy a leszereléskor készített zászlók – mindegyik más-más színét mutatja ugyanannak a szivárványnak. A tárlat nem akar közös álláspontot kialakítani, jónak vagy rossznak bemutatni a sorkatonaságot, eldönteni, valóban embert faragott-e a fiúkból, vagy lelkileg roncsolta őket. Megengedi, sőt érvényes valóként mutatja fel a párhuzamos elbeszéléseket, a kurátorok pedig elöljáróban azt is leszögezik: a kiállítás választott súlypontjai miatt sok mindent nem érint, amit mások fontosnak tarthatnak. A látogató, mivel a tárlat jó, nem is akar vitatkozni a bemutatott történetekkel. Talán egészen más emlékeink vannak a katonaságról, vagy más színezetű visszaemlékezéseket hallottunk róla, mint az itt olvashatók, de készséggel elfogadjuk: vannak, akik így élték meg.
Egy másik, 2027. szeptemberéig látogatható budapesti kiállítás is érdemes a figyelmünkre: az 1896 című időszaki tárlat a budai várban, Mihály arkangyal mellett keresendő, a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) XIX. századi gyűjteményében. A kiállítás két részből áll, a Millennium 130 – A magyar képzőművészet az ezredéves kiállításon, valamint a Nagybánya 130 – A nagybányai művésztelep születése című tárlatokból.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!