A film egyik legnagyobb erénye éppen a szemléltetés. Megmozdulnak a térképek, életre kelnek a középkori ábrázolások alakjai, felidéződnek a valaha tanult ismeretek. Mintha egy történelemtanár óráján ülnénk, aki kiválóan szemléltet, épp csak a lőporszagot nem érezzük. Diósy Mihály és Mező Levente rendező többórás beszélgetéseket rögzített a megszólaló szakértőkkel, amelyekből feszes ritmusú, jól követhető filmet szerkesztettek. A sok történész és nézőpont ellenére az alkotás nem esik szét, az egyes megszólalások inkább kiegészítik, mint ismétlik egymást.

A címről sokaknak H. G. Wells regénye vagy a belőle készült rádiójáték juthat eszébe. Ott egy idegen civilizáció hódító serege özönli el a Földet, itt két eltérő politikai, gazdasági és kulturális világ csap össze. A film egyik legfontosabb állítása, hogy Mohács nem érthető meg önmagában. Az alkotók érzékletesen mutatják be az európai hatalmi viszonyokat, a dinasztikus kapcsolatokat és azokat a politikai folyamatokat, amelyek nélkül a csata puszta hadtörténeti eseménnyé zsugorodna. Sokfelé ágazó családfák növekednek a szemünk előtt, az idővonalon többször is visszalépünk sorsdöntő találkozásokhoz és szövetségkötésekhez. Aki hajlandó figyelni, annak a korábban homályosnak tűnő összefüggések fokozatosan érthetővé válnak.