... nélküli a vallástörténelemben, hogy egy isten olyan mélyre hajolt volna az emberhez, ahogyan a mi Urunk Jézus Krisztus. Az utolsó vacsorán kötényt kötött magának, vizet hozott és lehajolt tanítványai lábához, hogy az étkezés előtt szokásos és szükséges szolgai munkát, a lábmosást elvégezze (Jn 13,1–5). Nem volt más, aki megtegye? Isten Fia kezdte mosni a tanítványai lábát. Nehéz eldönteni, hogy az időzítés sokkolóbb-e, vagy maga a tett. Mert a tanítványok még ezen az utolsó estén is azon vitáznak, ki a nagyobb közülük. Nem sejtik, hogy Jézust hamarosan kivégzik, holott titokban gyülekeznek a páska ünnepe előtti, húsvéti vacsorához? Nem értik a Mestert. Nem féltik, neki nem eshet baja, hiszen csodákra képes, isteni erővel tanít és gyógyít. Sok jelt adott erről.

De ez a mostani esemény megdöbbentő! Vajon mire utaló jel ez? Péter hevesen hárítja, amikor rákerül a sor. Jézus legyőzi a tiltakozását: „Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám.” (8) Hát, ha ez a vele való közösség jele, akkor a másik véglet, mindent kér: „Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is!” (9) Félreértés.

Jézus magyarázata az eseményre merőben új parancsolat. Nem a jól ismert, régi, ószövetségi Igét idézi: „Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Mt 22,39). Hanem nekik újat ad, azoknak, akikből apostolok lesznek: „ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” (Jn 13,34) Ez a szeretet új, mert nincs határa. Nem emberbaráti, hanem isteni. Isten a forrása, és maga Jézus a mércéje, aki vállalta a keresztet, hogy odaadja az életét azokért, akiket szeret, mindenkiért. De nem azt mondja Jézus, hogy ezt cselekedjétek, ismételjétek és gyakoroljátok a lábmosást a különböző kultúrák, korok, éghajlat, cipők és csizmák, papucsok viseletének szokása közben. Nem szertartást ad. Az milyen különleges lenne. Egy évben egyszer a pápa is megmossa a kiválasztott hajléktalanok vagy rabok lábát. És?

Jézus azt mondja, hogy „amint én, ti is úgy” cselekedjetek! Ehhez hasonlóan éljetek. Nem mellékes, hogy ez a szolgálat nagyon személyes, ahogyan az igazi szeretetszolgálat (diakónia) is mindig az. Mennyivel könnyebb pénzt adományozni, bár az sem lebecsülendő! Könnyebb sms-t küldeni, mint odamenni, megérinteni, megsimogatni a beteg kezét, lábát, vagy megetetni, netán tisztába tenni, ha magatehetetlen. Ezzel a páratlan eseménnyel Jézus példát ad arra, hogyan lesz közünk egymáshoz, és ezáltal hozzá is. Példa a személyes szeretetre, amely mélyen megérinthet minket magunkat is úgy, hogy boldogok leszünk tőle (17).