Ha rávesszük magunkat, és az év bármely napján, azok várt és kiszámíthatatlan helyzeteiben egyaránt azt vesszük figyelembe, amit az apostolt diktált papiruszra, akkor minimálisra csökkentjük a tévedés esélyét. Amennyiben az apostoli felsorolás határozza meg az észjárásunkat, akkor elérjük a célunkat.

Szentlélektelenségünkben azok közül szólíthat meg minket az Úr, akikről azt hisszük, többet tudunk náluk! Tanítókból tanítványokká szeretnek minket. Önteltségünk helyett Szentlélek-telítettségünkben kötelességünk tanítani lelkes, de szentlélekhiányos testvéreinket. Ahogyan a Mester ajánlotta: „legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok!”

Aztán indulás! Követnünk kell őt. Úgy, mint eddig. Nem! Még figyelmesebben. Visszafogva a buzgóságunkat, amely arra törekszik, hogy azt tegyük, amit Jézus. Arra nem vagyunk képesek. Mert ő Isten, mi pedig teremtmények. Azt, akkor és annyit végezhetünk el, amit a fentebb sorolt helyzetekben és a többiben ő ad nekünk.