Ott álltam: új élet kezdődött el. Van gyerekem, akivel beszélhetek, aki figyel és reagál rám, keres, megnyugszik a karjaimban, mosolyog, ha meglát, később már kacajra fakad, ha mókázom. Aztán eszembe jutott, hogy nekem is volt apukám. Vajon ő mit érzett, amikor meglátott az elsőszülöttjeként? Vajon min gondolkodott, milyen tervei voltak?

Amikor a hívők a házasságukon munkálkodnak, engedik, hogy Isten éppen a házastársuk által formálja őket, és mindezt azért, hogy növekedjen köztük a szeretet, az irgalom, a megbocsátás, akkor éppen missziót teljesítenek, a küldetésüknek élnek. Aki volt már házas, tudja, a legnagyobb magasságokat és mélységeket is meg lehet élni ebben a kapcsolatban. Itt lehet megtapasztalni a legmélyebben az evangélium igazságait.

„Újraolvastam Pál búcsúbeszédét, lassan ízlelgetve a szavakat, hagytam, hogy szívemig hatoljanak. Ki is a nyáj? Sorban jöttek elő az arcok. A bibliakör tagjai, majd a gyülekezet, a dicsőítő csapat, a presbitertársak. Egyszer csak megálltam, és majdnem hangosan kérdeztem: hát ki vagyok én? Szerencsére nem volt a közelemben senki – vagy mégis?”