A püspöki tisztség az egyházban nem uralmat, hanem szolgálatot jelent. Éppen ezért nemcsak az számít, kit választunk meg, hanem az is, milyen úton jutunk el a döntésig. A püspök (felvigyázó) és a presbiter (vén) az újszövetségi gyülekezet vezetésére, pásztorolására volt hivatott. A keresztyénség térhódításával a püspöki tisztség fokozatosan több gyülekezet felügyeletét látta el, és idővel rangot jelentett.

Károlyi-biblia vagy a revideált új fordítások? Ha magyarázatos Biblia, akkor melyik kiadótól? Be kell látnunk: nincs tökéletes fordítás. Ezért ami a legfontosabb számunkra, hogy olvassuk, kutassuk az Írásokat, lehetőleg naponta. Általa ismerhetjük meg igazán az Urat és az ő akaratát, a Biblia útmutatást ad, vigasztalást meríthetünk belőle, és vezet bennünket életünk valamennyi területén.

A tradícióinknak köszönhetően a lelkipásztoroknak kiváltságos a szerepük egy gyülekezet életében. Ne mindenhez értő lelkészeket akarjunk magunknak – ők maradjanak meg pásztornak, tanítónak, a hitoktatás és a lelki munka felelőseinek.

Kilencven éve iktatták be az első délvidéki püspököt, Ágoston Sándort (1882–1960). Rögös volt az út, amíg erre kerülhetett. A Szerbiai Református Keresztyén Egyházban lezajlott általános tisztújítás során a gyülekezetek Harangozó László szabadkai lelkésznek szavaztak bizalmat a püspöki tisztségre. Megválasztásával új korszak kezdődik a szerbiai reformátusok életében.

Az Úr halálára és feltámadására való emlékezés az úrvacsorában lesz láthatóvá. A kenyér és a bor mint jelkép elválaszthatatlan részei egyházi ünnepeinknek – így a húsvétnak is –, bár előfordul, hogy nem tudunk élni a szent jegyekkel. Ennek ékes példája volt a közelmúlt: a koronavírus-járvány idején nem vehettük magunkhoz, legalábbis nem a megszokott módon. Csupán a modern technika segítségével tudtunk időbeli közösséget vállalni egymással.