A játékfilmek halálértelmezése hozzájárul a bennünk kialakult elképzelésekhez, hiedelmekhez. Keresztyénként is szembesülünk ezekkel a kérdésekkel. Mi is szeretnénk megnyugtató választ kapni szeretteink halál utáni állapota felől. Engem sokáig zavart, hogy a Szentírás keveset beszél a halottak helyzetéről. Aztán megértettem: nekünk elsősorban arra kell koncentrálnunk, hogy a földi életben Krisztusban járjunk, mert akkor „akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk”.

A konfirmáció vasárnapjára készülve hadd kezdjem személyes emlékkel. Lelkipásztorként magam is sokat vívódom, hogy a konfirmációi felkészítés mai gyakorlata, a tananyag, az életkor, a családi lelki háttér gyakori hiánya vajon mit eredményez. Min lehetne vagy kellene változtatni, hogy a gyermekek komolyabban vegyék, hogy megmaradjanak a gyülekezetben?

Meg lehet tenni azt, hogy a hétköznapjainkat, egzisztenciánkat, jövőnket érintő kérdésekről ne beszéljünk azon a helyen, ahol tudjuk, hogy Istennek és az ő Igéjének mindenre van véleménye, eligazító útmutatása? Az lenne a cél, hogy elsősorban a keresztyén értékrend, az evangélium határozza meg az egymáshoz viszonyulásunkat, és ne a politika, sem bármi más. Hiszen a tanítványok is különböztek.