„…felemeltetett a mennybe…” (Mk 16,19) Mi az a menny? Hol van? Hogyan értelmezhetjük ezt a szót, amelyet olyan gyakran használ a Biblia: mennyei világ, a mennyei világ gazdagsága, a menny Istene, a mennyei istentisztelet…? A menny valóban hely. Ezt vegyük komolyan. Nem tudjuk meghatározni koordinátákkal, itt titkokról beszélünk, mégis konkrét, gyönyörűséges helyről van szó. Hiszen Jézus azt mondja a búcsúbeszédében, a János evangéliumában, hogy ő elmegy, és helyet készít nekünk, hogy ahol ő van, majd mi is ott legyünk vele együtt; sőt, kiemeli azt is, hogy ott sok hely van, számunkra is (Jn 14,1−3), ezért nekünk, mai tanítványainak is, szerte a világban, mindenkit meg kell szólítanunk (Mk 16,15). A menny Isten lakóhelye; noha az nem szűkíthető le az általa teremtett láthatatlan világra, azaz a mennyei világra, hiszen őt az egek egei sem fogadhatják be (2Krón 2,5).

A menny egyszersmind a minőségi élet. Vagyis, mivel titokról beszélünk, a menny ennél a lokalitásnál sokkal több: minőségi, teljes, boldog, maradéktalan, örök élet; öröm, bőség, asztalközösség, nagy vacsora (Lk 14,15) – és lehetne sorolni a bibliai képeket erre nézve. A menny pontosan az az állapot, amelyet az élő Isten a teremtés során, az ő eredeti gondolata szerint, az Éden kertjében ajándékozott nekünk.

Jézus mennybemenetelének üzenete tehát az, hogy ő mindent megoldott. Jézus Krisztus ott hagyta az ő országának dicsőségét