„…nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja?” (Lk 15,4)

Én már túlmentem minden
határon.
Magam sem tudom, merre
járok, ha nélküled vagyok.

Pedig nem így szeretném.
Fogadkozom, hogy többé
meg nem tagadlak.
S ítéletemről ébresztőt
magam rikoltozom.
Csak nézz rám,
megváltó Uram!

Hadd lássam
szemednek könnyét,
arcodnak véres verejtékét,
mint menedéket,
ahol az elveszettség hűlt helyén
új otthon épül.
Új élet támad a mindent vállaló szeretetből.

Ámen!