Urunk, egyedül te látsz a szívünk mélyére. Ismered titkainkat, látod félelmeinket és szorongásainkat, és tanúja vagy örömeinknek, sikereinknek is. Az emberek csak a külsőt látják, és a látszat alapján ítélnek, te azonban mindent tudsz rólunk – mégsem eszerint ítélsz meg minket. Ez a kegyelem számunkra felfoghatatlan. Mit látsz bennünk, amiért a kereszt sem volt túl nagy ár? Hogyan lehet az ember ennyire drága neked? Hogyan szeretsz bennünket úgy, hogy Fiad halála és feltámadása által mégis igaznak látsz minket? Urunk, hálát adunk neked, amiért megbékéltetted a világot önmagaddal, és nem arra vártál, hogy a világ béküljön meg veled. Te tetted meg az első lépést. Ezért lehetünk azok, akik vagyunk, és válhatunk azzá, akivé hívsz minket, a megszentelődés útján járva.

Ámen.