A fenti cím nem tőlem származik, hanem Jókaitól. Talán kevesen tudják, hogy Jókai Mór A kőszívű ember fiai nagyregényt eredetileg az Anya örökké cím alatt kívánta megírni. Miért irodalmi példát említek az anyák ünnepén? – Ez a rovat a személyességet nemcsak megengedi, hanem meg is követeli. Hadd írjam tehát le: számomra az „Anya örökké” – függetlenül a Jókai-regény kettős olvasati lehetőségétől – jól kifejezi az édesanyákhoz (és az Édesanyámhoz) való viszonyt. A biztonságot, a tápláló és önfeláldozó szeretetet s mindezek „természetességét”, amíg van – de az örökséget, a mintát és értékeket, a fegyelmet és figyelmet, vagy éppen a hiányban fölerősödő, a hűségben megtestesülő köszönetet is, amikor már nincs.

A Fővárosi Lapok 1868 szeptemberében számolt be róla, hogy Jókai ismét egy nagy regényen dolgozik. „A forradalom idejében játszik, s a nagy események végig vannak szőve benne. A jövő év elejétől fogva a Hon tárcája fogja közölni.” Majd Jókai néplapja, az Igazmondó is hírt adott a vállalkozásról. „Jókai Mór két új regényt ír, melyek közül az egyik még ez évben meg fog jelenni […], a címe: »Anya örökké«. A szabadságharcon elejétől végig át fog vonulni, és a szerző tervezete szerint nagyobb terjedelmű lesz minden eddigi regényénél.” Ám novemberben már ezt írta a lap: „Jókai Mór új évkor új regényt kezd meg a Honban »A kőszívű ember fiai« címmel.” A folytatásos közlés 1869. január 1-jén elindult, a hat kötet még ugyanabban az évben megjelent.