A felmenői között jeles reformátusok szerepelnek. Hogyan hatott ez a hitére?

Anyai nagymamám ágáról ősi református család, a körösladányi Nadányiak leszármazottja vagyok. Ők voltak a reformáció első támogatói Békés vármegyében, és másban is újítók, a lelkész és történetíró Nadányi Jánosnak köszönhetjük például az első latin nyelvű, Magyarországot bemutató történelemkönyvet. Később, Mária Terézia alatt a teljes vagyonukat elvesztették a hitük miatt. A családomban többször is beszéltek róluk, de mindez közvetlenül nem befolyásolta az istenkeresésemet. Sokkal inkább a nagymamám és az édesanyám, akik rendszeresen jártak templomba.

Többször is ellátogatott a Szentföldre. Milyen élményeket őriz róla?

Legutóbb a testvéreimmel és az édesanyámmal utaztunk Izraelbe. Minden bizonnyal más lett volna, ha egy lelkipásztor is kísér minket Jézus életének helyszínein, így viszont többször nyílt lehetőség kapcsolatba lépni a helyiekkel, belelátni a mindennapjaikba. Jeruzsálemet mindhárom nagy egyistenhívő vallás szent helynek tartja, érdekes volt megfigyelni ezek keveredését.

A keresztyének már nyolcszáz éve emeltek templomokat a bibliai jelentőségű helyszíneken, így a zarándokok felekezettől függetlenül Jeruzsálemtől a Boldogmondások hegyéig találnak helyeket, ahol elcsendesedhetnek vagy zsoltárokat énekelhetnek.

A kietlennek vélt kősivatagok világa szintén megragadott, például félszáz kilométer pusztaság után Én-Gedi oázisa, ahová Dávid menekült Saul üldözése elől.

Mi a története a Matuzsálemek – Barangolás Magyarország nagy fái között című, Kállai Márton fotográfussal közös kiadványuknak?

Mártonnal évekig együtt dolgoztunk a Szabad Földnél. Az ötlet már korábban megszületett, aztán a covid idején jobban rácsodálkoztunk közvetlen környezetünk szépségeire, és nekiindultunk fákat fotózni. Csaknem öt évig jártuk hazánkat, hogy felkutassuk az ország legnagyobb fáit, valamint azokat, amelyek kultúrtörténetileg jelentősek.

Kedvencem a könyv címlapján szereplő ezeréves zsennyei tölgy, amelynek valódi kora háromszáz körül lehet. Az ország legnagyobb törzskerületű tölgyfája volt, hatalmas üreggel, amelyben a leírások szerint egy ló is meg tudott fordulni. Húsz éve egy viharban a törzs nagy része kidőlt, de egy vékony rész és az ebből kiinduló oldalág még mindig él, termést is hoz.

Láttunk úgynevezett képes fákat is, például azt, amelyiknek a törzsébe Krisztus arcát vésték – ez azért is különös, mert egy erdő közepén megbújó, elnéptelenedett falu, Körtvélyespuszta temetője mellett áll. Az összegyűlt képanyagot először egy kiállításon mutattuk be, ezután adtuk ki könyvként. Ebben előfinanszírozási kampány segített, amely megmutatta, milyen nagy az érdeklődés a kötet iránt. Hálás vagyok, hogy megvalósult a tervünk, mivel rengeteg külső tényezőn is múlott.

Szokta érezni az Úr jelenlétét a természetben?

Sok túrázó úgy tekint a természetre, mint Isten templomára, nekem viszont a kirándulás nem helyettesítheti a bibliaolvasást vagy a vasárnapi igehirdetés hallgatását. És hálát adok, ha szép időben megcsodálhatom.

Mennyire avatkozhat az ember az Isten alkotta világ rendjébe?

Az esztelen építkezések és környezetpusztítás elszomorít, jobban kellene vigyáznunk a teremtett világra. Túrázás közben olykor én is környezetvédő módon gondolkodom, egy osztrák és egy svájci önkéntes program során pedig az invazív fajok agresszív terjedését próbáltuk megállítani, az őshonos növényeket védve. Azt látom, a fogyasztói társadalom egyre kevésbé tiszteli a természetet. Rengetegszer tapasztalom, hogy valaki csak egy szelfiért utazik el messzire, és szinte azt sem tudja, merre jár. Pedig idehaza is számos kincset találni, mint például a Somogy fái és vadvilága, nem kell hasonló élményekért más kontinensig repülni.