Hívő keresztyén családban nőtt fel. Mikor és hogyan vált személyessé az Istennel való kapcsolata?

Hívő keresztyén családba születtem. Remek alapot kaptam, kiskoromtól járok templomba. Konfirmációig megismertem az egyházi életet és a szokásokat. Elolvastam többször a Bibliát, de az élő hit nem ezt jelenti. Akkor még nem volt személyes kapcsolatom Istennel, inkább egyfajta tudást kaptam a keresztyénségről. A megtérésem folyamata a konfirmáció utáni istentiszteleten kezdődött. A lelkipásztor a szántóföldbe rejtett kincsekről beszélt Máté evangéliumából. Megszólított ez az Ige, elgondolkodtam: rám nem igaz, ami ott elhangzik, hiszen nem tudtam volna elengedni, amit akkor fontosnak tartottam. Utána imádkoztam Istenhez, hogy mutassa meg azt a kincset, amelyért tényleg mindent érdemes odaadni. A következő néhány hónapban megmutatta. Engedett belelátni a szívembe, megismertette velem a bűneim súlyát, amiért nagyon hálás vagyok. Mindez nem egyetlen pillanat alatt történt, hanem egy hosszabb folyamat volt, amelynek a végén ki tudtam mondani: ezért mindent oda tudnék adni.

Mióta foglalkozik a matematikával? Mit szeret a legjobban a szakmájában?

Az idősebb testvéreim mindig igyekeztek nekem mindenfélét korán megtanítani, így már négy-öt éves korom óta szeretek számolni és gondolkodtató feladatokat megoldani. Ez azóta kitart, végig elég sokat foglalkoztam ezzel, így nem is volt kérdés, hogy matematikusnak tanulok tovább. Az egyetemen megtetszett az oktatóim életformája – a matematika különleges szabadságot ad. Nem kellenek hozzá drága műszerek, szinte bárhol gondolkodhatunk rajta. Egy ideig kutatóként dolgoztam, de hamar rájöttem, hogy hiányoznak az emberek, így váltam oktatóvá. A matematika szépsége és a munka rugalmassága egyaránt tetszik.

Milyen szerepet játszik a hit a családi és a szakmai életében?

A kisgyermekes apa életmódja jellemzi a mindennapjaimat. A munkahelyem mellett a hétköznapok menedzselése, a gyerekekkel töltött idő a meghatározó, és leginkább ebben élem meg a hitemet is. Az Istennel való kapcsolatomat igyekszem mindennap ápolni, még ha ez kicsit nehezebb is most, vagy kevesebb idő jut rá, mint azelőtt. A gyerekeket is úgy tanítjuk, hogy megláthassák a hitünket, és megismerhessék a Megváltót. Az is segít ebben, hogy aktív gyülekezeti tagok vagyunk, a gyermekmisszióban segédkezem, ez egyfajta állandóságot ad az istenkapcsolatomban. A munkámat is igyekszem az ő dicsőségére végezni, és megragadni az alkalmakat, amikor a kollégáimmal beszélhetek a meggyőződésemről.

Mit jelent az Ön számára keresztyénként jelen lenni a tudományos életben?

Számomra a hit és a tudomány nem állnak szemben egymással. A matematika szépsége, rendezettsége és logikája gyakran Isten bölcsességére emlékeztet. Isten nem pusztán tudást vagy emberi bölcsességet akar adni nekünk, hanem személyes kapcsolatot önmagával. A megváltás teljessége és szépsége számomra legalább akkora örömforrás, mint amikor egy nehéz matematikai problémára sikerül megoldást találni. Egyre inkább úgy látom, hogy Isten azért adta nekem ezeket a talentumokat, hogy matematikusként is őt szolgáljam. A hiteles keresztyén jelenlétet elsősorban nem különleges érvekben vagy vitákban látom, hanem abban, hogy a munkámat az ő dicsőségére végezzem, és a kollégáim között is őt képviseljem.

Azt tapasztalom, hogy a tudományos közegben sokkal több hívő ember van, mint azt kívülről gondolnánk. Szinte minden közösségben, ahol megfordultam, előbb-utóbb kiderült egy-két emberről, hogy keresztyén. Ez megerősítő élmény számomra, és azt is mutatja, hogy a hit és a tudomány jól megfér egymás mellett. Ugyanakkor a nem hívő kollégákkal gyakran nehezebb mélyebb kérdésekről beszélgetni. Többségük nyitott és toleráns, de sokszor közömbös is. Mégis azt tapasztalom, hogy Isten időről időre olyan helyzeteket ad, amikor személyesebb beszélgetésekre is lehetőség nyílik. A saját feladatomat abban látom, hogy készen álljak ezekre a pillanatokra, és ne szalasszam el őket.