Kálvinista Szemle, VII. évf., 18. sz., 1926. május 1.)

A csodálatos hitű és hősiességű Ruyter holland admirális neve az idén már másodszor kerül előtérbe egyházi életünkben. Először ez év február 11-én emlékeztünk meg róla […], mert azon a napon múlt 250 esztendeje annak, hogy I. Lipót s a jezsuiták által kegyetlenül gályarabságra hurcolt magyar református prédikátorokat a nagy holland tengeri hős láncaiktól megszabadította. Most pedig, április 29-én, haláláról emlékeztünk. Mert most volt 250 esztendeje annak, hogy Ruyter Mihály az olasz tengeren […] a túlerőben levő francia hajóhad fölött fényes győzelmet aratva halálos sebet kapott, s 1676. április 29-én meghalt. […]

Hollandiában most emlékeznek meg róla […]. S illő, hogy mi is […] Isten iránt érzett alázatos hálával gondoljunk reá, mint mártír-prédikátoraink Isten által rendelt csodálatos szabadítójára. Hiszen ő maga mondta a nála tisztelgő s hálálkodó megszabadult gályaraboknak, hogy sok győzelmet aratott életében, de ezt a győzelmét tartja a legszebbnek, amellyel Krisztus ártatlan szolgáit szabadította meg bilincseikből.

És annál a mély és komoly kapcsolatnál fogva, amely a holland és magyar nemzet között elmélyült […] csak egyetlenegy összehasonlítás a fájó ma a számunkra. Amidőn ugyanis Ruyter állt szemben a rabságból szabadult prédikátorokkal, a holland nemzet mély és komoly hitének képviselője hasonlóan mély és komoly hitet talált a magyar nemzet képviselőinél is. Ma pedig a helyzet az, hogy mialatt a holland nemzet keresztyénsége ma is éppen olyan virágzó […], mint akkor, addig a magyar reformátusság hite és öntudata az ősi hittől messze elmarad. És Ruyter hűséges népe mégis szeret bennünket […]. Tanuljunk tehát ettől a nagyszerű néptől sokat, nagyon sokat és pedig mindenekfölött a Krisztus királysága s Isten dicsősége szolgálatának legtisztább keresztyénségű életművészetét, amely csodálatos hősiességű tettekben nyilatkozik szakadatlanul.