„Legeltessétek az Isten közöttetek levő nyáját; ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen; ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak.” (1Pt 5,2–4) Az apostol ugyan a gyülekezetekben végzett feladatokról szólt a levelében, teológusok szerint azonban a családok vezetésére is vonatkoztathatók Péter fenti gondolatai – amelyek szerint különösen fontos, hogy az édesapák példaképek legyenek.

Gyökössy Endre Kapcsolatápolás című, évekkel ezelőtt kiadott kötetében úgy fogalmazott, hogy az apának egy életen át segítenie, óvnia, védenie, féltenie, támogatnia és irányítania kell gyermekét. „Míg az anya puszta létével az, aki, azáltal, hogy van – az apa szavával, tetteivel lendületével válik azzá, aki. Míg az anya elsősorban a szív, az érzelem és az intuíció, a mindent körüláramló, lüktető, piros élet – addig az igazi apa: a fej, a gondolat, az akarat, aki előretekint, gondolkozva vezet, dönt” – fogalmazott a néhai lelkipásztor, aki szerint „az anya az örök lelki rejtekhely a gyermek számára, addig az apa: a védelem, ennek a rejtekhelynek – a gyermekkel együtt – a védelmezője”. Gyökössy Endre azt is kiemelte, hogy az apának Jézushoz kell vezetnie a gyermekét. Mint írta: „Szabad nekünk, és kell is, az Atyát tükröznünk, törvényét és evangéliumát képviselnünk gyermekeink előtt, de az ő helyére beülni, beállni, helyét elfoglalni, afféle istenpótlékká lenni rendkívül veszélyes.”