Nagykorúságra vágyik a legtöbb gyermek, alig várják a fiatalok, hogy elérjék. Mitől ilyen kívánatos? Mert azt tehetek, amit akarok – vélik. Nem a felelősség csábító, hanem a jogok. Ismertünk egy asszonyt, aki amint betöltötte a tizennyolcadik évét, nyomban férjhez ment a férfihoz, akitől a szülei óvták. Elmenekült, felnőtt akart lenni. A házasság nem tartott tovább egy évnél, és a belőle született gyermeknek is hordoznia kellett az elhamarkodott lépés életre szóló következményeit. Könnyek potyogtak rá, miközben szopott, apját ritkán látta. Nem ismerte meg az együtt örömét, a család biztonságát, nem kapott modellt az érett felnőttlétre. Ellopták a gyermekkorát, koravén, magányos ember vált belőle. Az asszonyból is, aki roskadozott a nem ilyennek álmodott szabadság terhei alatt, de makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy ő egyedül oldja meg az életük problémáját. Fia is hamar ki akart szabadulni a korlátok közül, hogy szabad legyen. Mindenki áldozatnak érezte magát.

Ki lett itt nagykorú? Az érett, felnőtt személyiség igényli a biztonságot is. Mert sokszor tévedések és bukások közben jön rá: nincs felkészülve arra, hogy mindennel megbirkózzon egymaga. Az a nagykorú, aki tudja, hogy az felelősséggel is jár, nem csak jogokkal, és választania kell, kinek és minek kötelezi el magát, ajándékozza oda a szabadságát. Ahhoz már biblikus bölcsesség szükséges, hogy felismerje, Istenre, az ő vezetésére van szüksége, mert ha neki adja át magát, a többi döntése már nem lesz végzetes tévedés. Aki a saját szabadságának a foglya, az kiskorú marad, és mást is kiskorúságban tart. Akár makacsságból, akár kényelemből. Mert van ellenkező irányú késztetés is. A zsidókhoz írt levél szerzője korholja olvasóit, hogy kiskorúak a gondolkozásukban, ha még mindig a Krisztusról szóló tanítás alapelemeit igénylik, mint a gyermekek a tejet, mert a szilárd ételt nem tudják megemészteni (lásd Zsid 5,13–14). A hitéletben is lehetünk kiskorúak, akiknek mások adnak szabályokat, mert magunk nem merünk önállóan ítéletet alkotni. Mintha visszacsúsznán(a)k a gyermekkorba, azt ajánlja: „térjünk rá a nagykorúaknak szóló tanításra” (Zsid 6,1b). A Károli-fordítás szerint: „törekedjünk tökéletességre”; más fordításokban: „lépjünk előre a nagykorúság felé”; vagy igyekezzünk „a tökéletesebb dolgokra”. A tökéletesebb, a több, a nagykorúság, érettség vezet a teljesség felé. (Ez az eredeti görög szó tartalma, ezt a teljességet írják körül a fordítások.) Kényelmességből is adódhat a visszavágyás, visszacsúszás a kiskorúságba, annak minden előnye miatt. Tudatos életvezetés szükséges az érettséghez.