Először zsibong, aztán egyre halkul – nagyjából kétszáz ember gyűlt össze a Néprajzi Múzeum Damjanich utcai aulájában. Molnár Piroska, a nemzet színésze pulpitusról, fotelből, egyenes háttal, fekete ruhában, mindent tudó matrónaként figyeli az elcsöndesedő nézőket. Mögötte egyszerűen felaggatva színpadfüggöny foszló darabkája és egyéb textíliák. Felolvasóestre érkeztünk.

A napokban jelent meg ugyanis teljes egészében az az írás, amelyet Tüdős Klára – aki a könyvön csak így, a lánykori nevén szerepel – kifejezetten a halála utánra szánt a nagyközönségnek. Ebből válogatott részleteket Marosszéky Erzsébet Sydney-ben élő zongoraművész, a szerző unokája, aki ezen az estén is a hangszernél ül, játékával keretezi a Molnár Piroska felolvasásában elhangzó részleteket. Mindezt nem véletlenül a Néprajzi Múzeumban: itt helyezték el ugyanis a – korábban Dizseri Eszter által gondozott – hagyaték egy részét.

Zsindelyné Tüdős Klára öröksége nem csupán nekünk, reformátusoknak érdekes. Életútja különleges fényű szál a XX. század magyar szövetéből – és ezt a szálat sokféle ember képes megragadni. Van, aki a hit felől közelít, mások a színház vagy a divatvilág felől, némelyeket az erős női karakter vonz, míg megint mások az embermentőt látják, esetleg a miniszterfeleséget vagy a kommunizmus egyik politikai áldozatát.

A felolvasás pedig segít felvenni ezt a bizonyos fonalat. A kiemelt részletek végigvezetnek az úri jólétet élvező család századfordulós mindennapjain, a külföldi leányintézetek világán, az összeomló gazdaság és elpárolgó családi vagyon kulisszáin, az első világháború krízisén. Ahogyan a tanyasi környezetbe kerülő fiatal anya gyermekének halálos betegségén, a budapesti tanulmányokon, a kalandos operaházi jelmeztervező munkán és a Kodályhoz fűződő barátságon is. Azután egy újabb világösszeomláson, a holokauszt és a pusztuló főváros színterein, a magától értetődő embermentésen és a későbbi kitelepítésen. A zongora mindeközben eleinte gyerekdalokat játszik, majd egyre komorul a zene.

Nem egyházi eseményen járunk, a kiválogatott szövegeken mégis néha közvetlenül, többször közvetve átszűrődik az a nézőpont, értelmezési keret, amelyből az idősödő asszony visszatekint az életére.