A te ovis csoportodban vagy iskolai osztályodban is vannak hangadók? Akik mindent és mindenkit irányítani akarnak? A játszótéren például csak egyvalaki mondja meg, ki kivel játszhat, és kivel nem. Ő az, aki felállítja a csapatokat, ha fociztok? Vagy csak azért utáltok ki valakit, mert ő azt mondta? És féltek, hogy ha nem csúfoljátok ki azt a másikat, vagy ha barátkozni kezdtek vele, akkor ti is ugyanarra a sorsra juttok…

De belegondoltál már, milyen érzés lehet ez annak, akit kizárnak? Ott áll egyedül, senki sem megy hozzá, mindenki kerüli. Talán sír is. Talán egyszerűen csak nem érti, miért bántok vele így. Hiszen ő nem tett semmi rosszat. Biztos vagyok benne, hogy te a szíved mélyén sajnálod ezt a kirekesztett társadat. Mert tudod, hogy nem helyes, amit tesztek.

Anyukád, apukád mindig azt mondta, hogy ne bántsd, aki gyengébb, inkább segíts neki. Fordulj oda hozzá, és védd meg, ha mások bántani akarják. Mert így igazságos. De nem egyszerű szembefordulni a többiekkel. Nem egyszerű az igazság oldalára állni, ha mindenki mást mond. Péter és János is hasonló helyzetbe került, amikor meggyógyítottak egy születése óta sánta embert a templom kapujában. Csoda volt ez, mégpedig Jézus nevében végzett csoda. És mindenki látta, egész Jeruzsálem tudott róla. Ami persze a főpapoknak és a nagytanácsnak egyáltalán nem tetszett. El is fogatták Pétert és Jánost, börtönbe zárták őket, másnap pedig maguk elé idézték.

A nagytanács volt akkoriban a legfőbb tekintély. Komoly, idős, tanult férfiak, papok, írástudók, főemberek. Tőlük mindenki félt. Egy intésükre börtönbe kerülhetett bárki. Azonnal megparancsolták Péternek és Jánosnak, hogy többé egyetlen szót se szóljanak Jézus nevében. Eszükbe sem jutott, hogy nem engedelmeskednek a parancsuknak. Mert mik voltak ezek az emberek? Egyszerű halászok! Ők pedig az ország vezetői.

– Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek – felelték az apostolok. Amikor a nagytanács tagjai ezt meghallották, dühükben a fogukat csikorgatták, és arról tanácskoztak, hogy végeznek velük. Ám volt köztük egy bölcs tanító, aki azt mondta:

– Jól gondoljátok meg, mit akartok tenni ezekkel az emberekkel! Mert ha emberektől való ez a szándék vagy ez a mozgalom, akkor megsemmisül. Ha pedig Istentől való, akkor úgysem tudjátok megsemmisíteni őket, és még úgy tűnhet, hogy Isten ellen harcoltok.

A nagytanács egyetértett vele, de azért jól megverették Pétert és Jánost, hogy az eszükbe véssék: megtiltották nekik, hogy Jézus nevében prédikáljanak és csodát tegyenek. De Péter és János nem rájuk hallgatott, hanem egyedül Jézus szavára. Aki megbízta őket azzal, hogy róla beszéljenek a népeknek. Ezért hívjuk őket apostoloknak, Isten küldötteinek.

(Az apostolok cselekedetei 5. fejezete alapján.)