Kálvin tér: nem közönség – közösség
A református egyházról ritkán jut eszünkbe az online hálózatosodás vagy a digitális közösségépítés világa. Pedig a lelkészeket, presbitereket és szolgálókat ugyanúgy utolérik a XXI. század kérdései: az információáradat, a túlterheltség, az elszigetelődés vagy az, hogyan lehet kapcsolatban maradni egymással a földrajzilag szétszórt közösségben. A Kálvin tér nevű új platform erre törekszik választ adni. Nem egyszerűen híreket kíván közölni, hanem olyan belső találkozóhellyé akar válni, ahol a református egyház szolgálói segítséget kérhetnek, tapasztalatot cserélhetnek, vitatkozhatnak – azaz láthatják: nincsenek egyedül.
A budapesti zsinati székház egyik alagsori irodájában ülünk Bella Violetta főszerkesztővel és Szücs Péter munkaágvezetővel, hogy a Magyarországi Református Egyház idén januárban, a Missziói Szolgálat gondozásában elindított belső kommunikációs felületéről, a Kálvin térről beszélgessünk. Főszerkesztője Bella Violetta lelkipásztor, írásaival olvasóink rendszeresen találkozhatnak lapunk hasábjain. Szücs Péter már évek óta foglalkozik a közegyházi informatika különböző szintjeivel, itt is a technikai-fejlesztési feladatok tartoznak hozzá.
A Kálvin tér első pillantásra közösségi oldalra emlékeztet: lehet posztolni, hozzászólni, csoportokat létrehozni, dokumentumokat megosztani, videóhívást kezdeményezni. A készítők azonban hangsúlyozzák, hogy nem egyszerűen „egyházi Facebookot” akartak létrehozni, inkább olyan belső találkozóhelyet képzeltek el, amely a református egyház szolgálóinak mindennapi munkáját segíti. A rendszer néhány hónap alatt több száz felhasználót gyűjtött.
VILLANYPÁSZTOR HELYETT
A tesztüzemben még Villanypásztor néven, ma már Kálvin térként üzemelő felület ötlete nem egyetlen pillanatban született meg. Inkább lassan rakódott össze abból a tapasztalatból, hogy a református egyházban rengetegen szembesülnek ugyanazokkal a kérdésekkel, de sokszor egymástól elszigetelten. – Sokakban létezett a kimondatlan igény saját, belső egyházi kommunikációs felületre – vázolja Bella Violetta.
Gyakran csak késve vagy közvetve értesültek akár fontos történésekről is az érintettek. – Egy-egy lelkészgyűlés között hosszú idő telhet el, a különböző szolgálati területek pedig nehezen látnak rá egymás működésére. Miközben a világi munkahelyeken már természetes az azonnali információáramlás és az online együttműködés, az egyházban ezek a csatornák csak részben léteztek – mutat rá a döntés indokoltságára.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!