„Mindenkor örüljetek, szüntelen imádkozzatok, mindenért hálát adjatok…” (1Thessz 5,16–18)

Boldogan mondom el neked, hogy köszönöm úgy is, hogy felét sem értem.

És még csak nem is élem, bár nagyon szeretném, és azt is tudom, hogy erre hívsz,

Uram.

Erre az örömre, hitre, hálaadásra, szavakon túli imádságra, amely valójában ajándékképpen te magad vagy bennem, a kapaszkodó kis életemben.

És mégis így lelek, ebben lelek,

benned – önmagamra.

Ahogyan épül a hálaadás, csendben, szóban és örömben, kettőnk között az örökkévalóságig.

Ámen.