I. G.: A természet szemlélete

Bethesda, V. évf., 6. sz. (1923. június hó)

A természet is könyv. Tanításra alkalmas. Tele isteni üzenetekkel és leckékkel. De ismerni kell betűit. Mózes és Ésaiás, Dávid és Salamon Isten indítására sokat forgatták ezt a könyvet. Jézus is szeret idézni és tanítani belőle. És ő többet és szebbet olvasott ki belőle, mint a legnagyobbak, akik valaha a természet titkainak látói és magyarázói voltak.

Nekünk is hasznos könyv lehet a természet. Ha ismerjük, jobban megértjük a Szentírást. Viszont aki ismeri ezt, többet ért meg a természetből. Az a kérdés csupán, hogy milyen szempontból nézzük a természet képeit, jelenségeit, törvényeit.

Például a ringó kalásztengernek a gazda vagy a kereskedő inkább a hasznát számítgatja, a költő a szépségeit énekli, a tanító erkölcsi intéseket szemléltet benne. Jön Jézus, végigtekint rajta, s megszólal: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.” A keresztyén embernek is szabad és kell úgy szemlélnie a természetet, mint megélhetésének éléstárát, szépségeknek múzeumát, gyógyító erőknek forrását. De végül nem szabad elfelejtenünk olyan szemekkel néznünk a természetre, mint Jézus tette.

Meg kell látnunk benne a szemléltető képeket Isten örök igazságaihoz, a törvényeket, amelyek Isten országának eljövendő eseményeire figyelmeztetnek, az erőket, amelyek megsejtetnek valamit a lelki világot mozgató erőkből, a gazdagságot, mely Isten gazdagságára emlékeztet. A ránk köszöntött nyár hozza a kedvező alkalmakat, hogy inkább, mint eddig, így tekintsünk bele ebbe a titokzatos könyvbe.