Ma már talán nincsenek sokan, akik – köztük e sorok írója – a XX. század egyik legkülönösebb, legmegrendítőbb és egyben legfontosabb művének tartják Georges Bernanos francia író éppen száz éve megjelent első regényét. A legtöbb magyar kortársunk valószínűleg nem is hallott (nemhogy olvasta volna) az 1926 nyarán Párizsban napvilágot látott műről, amelynek eredeti címe: Sous le Soleil de Satan, vagyis A Sátán napja alatt, de a magyar kiadásokban A Sátán árnyékában címmel vált ismertté, Just Béla 1936-os fordítása nyomán. Pedig a regény nem csak a francia olvasóközönség és irodalmi világ számára jelentett anno szenzációt: például a korabeli német kritika azt a bonmot-t írta róla, hogy a pokol Dante óta, az ördög pedig Bernanos óta létezik.

Miért olyan rendkívüli, megrázó és fontos a francia katolikus író sátáni témájú műve? Hiszen a szépirodalomban előtte már sokan sok mindent írtak a(z al)világ fejedelméről, az ördögről – Dantétól Miltonon át Goethéig és Dosztojevszkijig, hogy Madách Imréről ne is beszéljünk. Bernanos Sátánja nem elvont fogalom, nem a tagadás személytelen szimbóluma, hanem élő, nyers, brutális valóság. Olyan természetfölötti, metafizikai gonosz hatalom, amely/aki fizikai formát is öltve tör az emberek megrontására és elpusztítására. A regényíró azt a kegyetlen harcot ábrázolja már-már horrorisztikus módon, amely a földi életben a Sátán és az ember közt tombol.