Sok újszövetségi történetben látjuk, amint tömeg tolong Jézus körül. Ő a híresség, a csodatévő, akire kíváncsiak, akit látni akarnak. A tömeg öngerjesztő folyamatként működik. A sokaság másokat is magához vonz. A csődület azt jelzi, valami történik. Az ember ilyenkor úgy érzi, neki is ott a helye, nehogy kimaradjon valamiből. És már megy is, furakodik a tömeg belsejébe, így válik ő is a csődület arctalan alkotóelemévé.

A tömeg bújtat, vonz, befolyásol, átalakít. Ott az ember azt érzi – vagy nem is érzi –, hogy már nem ugyanaz, mint korábban. Átveszi a sokaság szólamait, gondolkodását, akaratát és céljait. Már nem önmaga. Valaki más. Az önmagából kifordult ember.

Az átlagnál erősebb, megalapozott identitással kell bírnia valakinek ahhoz, hogy ilyen helyzetben is megmaradjon önmagának. Hogy a tömeg ne formálhassa át a maga akaratára. Hogy a sokaságban hullámozva ne változzon át más emberré. Luther Márton ellenáll, önmaga marad, Jézusé marad, és félelmetes helyzetben, hatalommal és tömeggel szemben, ahol emberileg senki sem áll mellette, ki tudja mondani: „Itt állok, másként nem tehetek.”

Minden ébredés kezdete az, hogy kiállsz. Magadért. A hitedért, a családodért, a nemzetedért. Az értékeidért. Sokaknak pedig úgy végződik minden, hogy a tömegben állva feladják, szétszórják mindezt. Onnantól csak egy lájk maradsz. A csődület arctalan tagja. Egy profilkép, amelyről hiányzik az arc. Egy száj, amely szakadatlanul valamilyen mantrát ismétel.

Ha a tömegben menetelsz, sohasem fogod megtudni, hogy nem te kellesz, nem te számítasz, csak a mantrád és a két lábad. Az elszívott energiád. Mindaddig, amíg egy irányba haladsz a sokasággal. Ha felébredsz, ha kilépsz a mátrixból, üldözötté válsz, ellenállóvá. A rendszer ellenségévé, akit el kell taposni. Mert mindig egy ember ébredésével kezdődik a tömeg szétbomlása. Ezért a legnagyobb ellensége az, aki már nem a sokaság része, hanem vállalja önmagát.

Aki már nem fél.

Jairus nem halad a sokasággal, kilép belőle. Tőlük csak siratóasszonyokat és gúnyos nevetőket kapott. Jézus elé áll. Rájön, hogy ehelyett csak egyvalakire van szüksége. Aki ön maga marad a csődületben is. A tizenkét éve beteg asszony is ugyanígy lopakodik az Úr mellé. Neki is ugyanaz a célja, mint Jairusnak. Jézus.

A mai ember kiüresedett lelkével hisz a tömeg üdvözítő voltában, mert semmije sem maradt, amiben hihetne. Hiszen mindent lomtalanított már a lelkéből. Ezért válik a tömeg pszichózis rabjává. Ami viszont semmit sem adhat neki, csak illúziót. Újabb rabláncot. Amit őrzői, a napszemüveges, öltönyös emberek, a mai Smith ügynökök szabadságnak hívnak. A reménytelenség és az elveszettség menetelése ez. Válts irányt, és lépj Jézus elé!