B. R.: Isten számít reád!

Bethesda, V. évf., 8. sz., 1923. augusztus

Egy kikötő bejáratánál két világítótorony áll. Az egyik nagy, a másik kicsiny. Az egyik a kikötő jobb, a másik a bal oldalán. Hogy a hajósok a helyes utat megtalálják, hajójukkal biztosan bejuthassanak a kikötőbe, mindig látniok kell mindkét világítótorony lámpáját. Csak azokhoz igazodva kerülhetik el a zátonyokat, veszedelmes szirteket. Koromsötét, viharos éjszaka volt. Egy gőzhajó a kikötőbe igyekezett. […] Egyszer csak feltűntek a kicsiny világítótorony sötét körvonalai. Lámpája nem égett! Hogy gondatlanságból, feledékenységből vagy egyéb okból-e, nem tudni. Annyi bizonyos, hogy a gőzhajó hirtelen szirtek közé jutott, megsérült és elmerült. Az utasok közül alig egy-kettő menekült meg a haláltól. A nagy világosság: az Úr Jézus Krisztus!

A kis világítótorony lámpása: a komoly lelkek vagy az általuk vezetett intézmények, lelki munkák. A nagy világosság fénye örökké ragyog, de a hit, szeretet, imádság és áldozatkészség olajával táplált kis lámpás kialhatik. És annak kialvása veszedelmet jelent […] A mi Bethesdánk, a maga diakonisszaházával, kórházával, gyermekotthonaival, lapjával is egy azon kis világítótornyok közül, melynek fényével sok léleknek kívánjuk megmutatni a hazavezető, biztos utat. De a mi tüzünk fénye csak akkor lehet állandó, ha van egy sereg magyar református gyülekezet, mely szívesen éleszti, erősíti azt áldozatkészségének olajával.

A […] szegényebb sorsú külföldi református testvéreink már évek óta befogadják házaikba, otthonaikba a mi magyar gyermekeinket. A hollandok ezenkívül magyar református egyházunk felvirágoztatásáért dolgozó egyik-másik magyar intézményünket is támogatják. […] Tehát okuljunk az ő példájukon, és lássunk hozzá idejében, hogy megtartsuk azt, ami a miénk. A belföldi segélynyújtásra ez az idei esztendő, mikor sok helyen igen jó termés volt, a legalkalmasabb. […] Addig is tartsa ki-ki szem előtt: Isten számít reád!”