Az ungvári skanzen őriz egy repedt harangot, amelyet a mellette álló írásos tájékoztató szerint Kajdanóról hoztak el. E kis szórványközösségnek és harangjainak kalandos a történetük. A Magyar Református Egyház Javainak Tára szerint egy betörés miatti „nyomozás” ürügyén bezárt kajdanói templom tornyának lerombolását a helyi párttitkár rendelte el, hogy úgymond a gyermekek ideológiai nevelését a szomszédos óvodában ne zavarja a templom látványa. Gőczi János presbiter a következőképpen emlékezett: a tornyot traktorral és drótkötelekkel húzták le, maradványát és a törmeléket két rákosi segédmunkás bontotta, illetve rendezte el. A templom berendezését összetörték, négy falát és mennyezetét lemeszelték. Aki rákötötte a kötelet a toronyra, másnap reggelre szörnyethalt. Az ismertebb elbeszélés szerint mindezeket megelőzően sikerült a gyülekezet két harangját leemelni és a szomszédos Rákosra szállítani, de az egyiket a falu akkori elöljárója eladta a dercenieknek. Igen ám, de a XX. században elkobzott, most a falumúzeumban álló harangon „A Derceni Református Ekklézsia tulajdona” felirat áll. A valóságban a fentebb leírtaknál hősiesebb a történet. Az élelmes derceni presbiterek még idejében megneszelték, hogy be fogják zárni a kajdanói templomot, így megbeszélték az ottani presbiterekkel: elcserélik a megrepedt harangjukat a kis gyülekezet egyik harangjával. Így az éj leple alatt, korántsem veszélytelen módon, leemelték és elszállították. A Kajdanóról elkobzott derceni harang így kerülhetett később az ungvári skanzenbe.

A rendszerváltozás után visszaszármaztatták a templomot, és külföldi adományokból újranyitották. A rákosi és derceni reformátusok jó szívvel és ingyen szolgáltatták vissza a gyülekezetnek egykori tulajdonait. Ma is e két harang tesz bizonyságot minden reformátusnak: ha mennyei Atyánk ily csodálatos módon viselt gondot kicsinyke templomáról, mennyivel inkább vigyáz ránk, gyermekeire?!