Természetes és pontos a túl névutó használata, ha tér- vagy időbeli viszonyt fejezünk ki vele: „Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János keresztelt” (Jn 1,28); „A tanítvány nyolc napon túl gyógyuló fejsérülést szenvedett, a szülők nem mertek panaszt emelni” (Térey János: Termann hagyományai).

Ám a túl újabban divatszóvá vált: a kívül, a mellett névutó szerepében is feltűnik, holott efféle jelentését A magyar nyelv értelmező szótára nem ismeri. Íme: „a nyelvtanuláson túl a hagyományőrzés is cél”; „Öt almás finomság a hagyományos pitén és bögrés sütin túl”; „kültéri műveken túl kisplasztikákat is” alkot; „az is célja a zenehallgatásnak, hogy az éneklésen túl a gyermek számára a zene meghallgatása is örömet jelentsen”; „A szórakoztató filmek vetítésén túl matinét is szervezünk”.

Szabatosan: a nyelvtanuláson kívül a hagyományőrzés is cél, vagy: a nyelvtanulás és a hagyományőrzés is cél; a pitén és bögrés sütin kívül; kültéri művek mellett kisplasztikákat is, vagy: kültéri műveket és kisplasztikákat is; az éneklés mellett a zene meghallgatása is örömet szerezzen, illetve: az éneklés és a zenehallgatás is; a filmek vetítése mellett matinét is.

Az azonos jellegű és szintű eseményekre, cselekedetekre, történésekre, tárgyakra, fogalmakra stb. utalva nem szerencsés a túl névutó alkalmazása.

Ha azonban fokozati különbség érzékelhető, helyes a használata. A Magyar értelmező kéziszótár szerint e szó mint névutó jelentése: ’Valamin kívül, felül’. Köznapi példa a mértékben, szintben való eltérésre: „Túl azon, hogy nem köszöntek neki, még be is csapták.” Irodalmi mondat: „Ami azonban a bűn lényegét, életellenességét illeti, nincs kis bűn, apró vétek, csip-csup rossz tett, mivel az elkövetett bűn – a közvetlen és azonnali károkozáson túl – »kicseng« a végtelenbe, ott beláthatatlan amplitúdóval” (Vasadi Péter: „A szív szüntelen mormolása…”).