A Szépművészeti Múzeum Apokalipszis – Bibliai jövendölések Dürertől Kondor Béláig című tárlata a türelmes szemlélőknek kedvez. A szeptember közepéig csütörtök és vasárnap között látogatható kiállításon érdemes hosszasan időzni egy-egy kép előtt.

A jelenések könyvéhez készített illusztrációk különleges ábrázolások, az alkotók zöme a kor legelterjedtebb szövegértelmezési gyakorlatához igazodva szó szerint jelenítette meg az olvasottakat. János látomásai miniatúrákkal díszített kódexekben, templomi üvegablakokon, freskókon és kárpitokon jelentek meg először. Ezek nem sokkal később a könyvnyomtatás révén jutottak el a nagyközönséghez, tették világosabbá – vagy még homályosabbá – a Szentírás szavait. Nem csoda, hogy alkotások sokasága igyekszik a legtitokzatosabb bibliai szöveg szimbolikáját feldolgozni. Az Újszövetség utolsó könyve megihlette a hozzá alázattal közeledőket, s engedte ötletelni a kevésbé elkötelezett hitű művészeket is. Mire a Jelenések könyvét megíró János lejegyezte látomásait, az apostoli nemzedéket újabb Krisztus-követők váltották fel. A Római Birodalom népei még zűrzavarosabb közegben találták magukat, ahol az Isten Bárányának győzelméről szóló üzenet vigasztalása megtartó erőnek bizonyult.

A példabeszéd írója szerint Isten dicsősége az, hogy a dolgokat elrejti, a királyok dicsősége azok kikutatása. Isten titkai a kora újkorban sem adták meg könnyen magukat, Luther Márton az egyes bibliai könyvekhez írott 1522-es előszavában még egyenesen lebeszélte az olvasókat az Apokalipszis tanulmányozásáról. Nyolc évvel később már részletes magyarázatot közölt, amelynek a középpontjában a feltámadott, minden ellensége fölött diadalmaskodó Krisztus áll. Kálvin nem vállalkozott a Jelenések könyvének részletes kibontására,

de más írásaiban gyakran idézte, és Krisztus győzelmének bizonyságtételeként tekintett rá. Ebben a korszakban készült a kiállításon látható anyag jelentős hányada. Európában kínai hatásra kezdtek el metszeteket készíteni. Alighanem az egyik legjelentősebb ilyen alkotás Albrecht Dürer Apokalipszis című sorozata.

Ez a tizenöt fametszetből és egy címlapból álló, 1498-ban megjelent összeállítás forradalmi jelentőségűnek bizonyult, hatása a téma művészi ábrázolására napjainkig érezhető. Ebben az időben formálódott Dürer új stílusa, itáliai útjának tapasztalataira alapulva. Az északi késő gótika hagyományait ötvözte az olasz reneszánsz szemléletmódjával: az alakok térbeli elhelyezése, perspektivikus ábrázolása, a táj panorámaszerű kiterjedése teszi valóságossá János költői látomásait.

A reformáció széles körű elterjedésének idején idősebb Lucas Cranach dolgozta át a Dürer által megálmodott Apokalipszis-ábrázolást, ő kapta feladatul az újonnan lefordított Luther-biblia illusztrálását. Luther Márton elvetette a papság kizárólagos szerepét, miszerint ők lennének az Isten Igéjéhez az egyedüli közvetítők. Tanításai különösen azt hangsúlyozták, hogy az üdvösséghez nem a jócselekedetek, hanem kizárólag a Krisztusban való hit vezethet el. A Biblia mérföldkőnek számító német fordítása lehetővé tette, hogy a legkülönbözőbb társadalmi rétegekhez tartozó közönség is megismerhesse a szöveget, képei később önállóan is megjelentek.

Dürer és Cranach munkásságának hatása ott láthatók szinte minden alkotó motívumaiban, Giulio Bonasone, Jean Duvet és Odilon Redon nyomatain. A magyar művekkel való találkozás külön öröm, hálásak lehetünk Stettner Béla, Csohány Kálmán képeinek összeválogatásáért. Kondor Bélánál a XX. század történelmének fájdalmas eseményei jelennek meg, eszköze a groteszkre jellemző túlzás, ahogyan „bábok és masinák” képviselik az embertelenné váló világ lakóit.

A szép és a félelmetes együttese sajátos esztétikai élményt eredményez. A Szentháromságnak ugyanis rettenetes titkai vannak, és csak miattunk nem fedi fel egykönnyen terveit. Mi vagyunk azok, akiknek túl sok mindaz, amit Isten cselekszik, s aminek megismerésére nem vagyunk méltók. Ezért is érdemes figyelnünk azokra, akiknek megadatott egy villanásnyi idő a lepel alatt láthatók szemlélésére és továbbadására.