„Elszáradt fa szikkadt földben /, senki sem állt meg mellette /. Néma bárány halált várván / száját sem nyitotta ki. // Pedig kínoztuk és gyaláztuk, / ostorcsapást, gúnyolódást / szeretetben tűrte //. Megvetett volt, elhagyatott /, fájdalmaknak férfia /, eltakartuk szemeinket, / ne lássunk ily borzalmat.” E sorokkal indul az ÉlőCsermely Sebzett gyógyító című dala, amely idén húsvétkor jelent meg. Az Érd-parkvárosi Református Egyházközség fiataljaiból álló csoportnak ez az első saját felvétele, azonban már évek óta szolgálnak dicsőítéssel az ifjúsági istentiszteleteken. Az egyik ilyen alkalom után találkoztunk velük, hogy közelebbről is megismerjük őket.

Az ÉlőCsermely legrégebbi tagja Kecskés Dorka, ő idézi fel a kezdeteket. – Édesapám a gyülekezet kétezres évek elején indult dicsőítő csapatában, az ÉlőVízben gitározott. Bő tíz éve a bátyámék korosztálya is megszerette ezt a műfajt, és apukám úgy döntött, hogy dicsőítésvezetőként összefogja őket. Ekkor alakult meg a csoport. Mi akkor még nagyon fiatalok voltunk, néhány évvel később viszont már lelkesen csatlakoztunk. Azóta erősen megváltozott a csapat összetétele – mondja. Az ÉlőCsermely jelenleg tizenöt tagot számlál.

A ZENE KAPUT NYITOTT ISTEN FELÉ

A csapatot Gergő vezeti, aki előbb tapasztalta meg életében a zene, mint a hit örömét. – A családommal csak ünnepekkor jártunk templomba, a reformátusságom a gyakorlatban nem nyilvánult meg, de az Istenre vágyakozás már korán megmozdult bennem; megragadtak a hittanórák, majd tizenegy éves koromban megkereszteltek. Később, a konfirmációra készülés alatt elvesztettem az édesapámat, a nehéz időszakon pedig az Úr jelenléte segített át. A gyülekezetbe barátok révén csöppentem, és hamar a dicsőítő csapatban találtam magam, mivel régóta foglalkoztam zenéléssel: másodikos koromtól gitároztam, majd dalokat is írni kezdtem. A zenés dicsőítés nekem egyfajta kapuvá vált a hívő életbe, amely révén még erőteljesebben megtapasztalhattam Isten nagyságát és szeretetét. A vele való kapcsolatomnak azóta is fontos kifejeződése – osztja meg.

A csapat vezetőjeként Gergő gondolja ki az alkalmak koncepcióját: a szólóhangszeren játszóknak külön szólamot ír, és megszervezi a szolgálatok előtti próbákat. Az ifjúsági istentiszteletekre készülve egyezteti a lelkésszel a prédikáció témáját, és az alapján választja ki az előadandókat az énekeskönyvből és a gyülekezetben ismert kortárs dicsőítő dalok közül. Gergő mellett többen is mélyebben foglalkoznak a zenével: Misi, aki a Sebzett gyógyítóban elektromos gitárjával hallható, dalokat ír, és számos gyülekezetben szolgál, Tamás, a szólóénekes pedig gyerekkora óta musicalszínész – ő épp a beszélgetés előtti napon tudta meg, hogy felvették a Színház- és Filmművészeti Egyetem zenés színművész szakjára. – A szakmában kevesen követik Jézust, ezért úgy érzem, az a feladatom, hogy hirdessem köztük az Úr nevét – véli. Néhányan közülük hangszeren is játszanak, de a zenei képzettség nem feltétel a csapatban. – Nem az a legfontosabb, ki mennyire tehetséges, hanem hogy szívvel legyen jelen – véli a cajónon játszó Zoltán, azaz Zozó.

Az ÉlőCsermely tagjai nem csak az érdiek körében szoktak zenéjükkel dicsőíteni. – Időnként hívnak minket más, ismerős gyülekezetekbe, továbbá kötődünk a Sófár mozgalomhoz is, tőlük is szoktunk kapni felkérést. De nagyobb egyházi eseményeken is bemutatkozhattunk már, például a Csillagpont fesztiválon. A legtávolabbi hely, ahová eddig eljutottunk, Sajókaza, itt az egyik gyülekezeti napon dicsőíthettünk – sorolja Gergő. Azonban hangsúlyozzák, ezekre az alkalmakra nem koncertekként, hanem szolgálatként tekintenek. – Az a célunk, hogy a hallgatósággal együtt magasztaljuk Istent; törekszünk az éneklésbe őket is bevonni – magyarázza Katica. – Előfordul, hogy keveset tudunk készülni egy-egy eseményre, ami elég frusztráló. Aztán amikor elkezdünk énekelni, érezzük, hogy a Lélek járja be a templomot. Egyszerre lekerül rólunk a fókusz. Onnantól mi csupán a csatornái vagyunk annak, hogy a Szentlélek az összegyűltekre is kiáradjon. Szerintem ez a szolgálat lényege.

HA ROSSZKEDVŰ VAGYOK, MÉLYEBBRE MEGY A DALOK ÜZENETE

A fiatalok szerint a dicsőítő énekekkel könnyebb magasztalni Istent és kifejezni az érzéseiket, mint prózai imával. – Ez is imádság, közvetlen kapcsolódás az Úrhoz – fogalmazza meg Zozó.