Elvben minden magyar ember tudja, hogy október 6. az aradi vértanúk emléknapja, nemzeti gyásznap. 1849-ben ezen a napon végezte ki a magyar honvédsereg tizenkét tábornokát és egy ezredesét a Habsburg-császári megtorló gépezet Aradon, és gróf Batthyány Lajost, az első független magyar felelős kormány miniszterelnökét Pesten. De vajon hányan tudják felsorolni mind a tizenhárom aradi vértanú nevét? Akik valójában tizenhatan voltak, sőt tizenheten, ha közéjük számítjuk Lenkey János tábornokot is, aki a hadbírósági per folyamán megőrült, s ő is Aradon, a börtönben halt meg. És hányan tudják, hogy a tizenhárom honvéd főtiszt között többségben voltak a nem magyar nemzetiségűek (néhányan még magyarul sem tudtak), s a felekezetük szerint tíz római katolikus, kettő evangélikus és egy görögkeleti volt?

Az aradi vértanúk példája is azt mutatja, hogy a magyar honvédsereg katonái nemzetiségre, nyelvre, vallásra való tekintet nélkül, egyesült erővel, bátran harcoltak, s ha kellett, életüket áldozták a magyar hazáért és szabadságért. De nemcsak ők érdemlik meg, hogy megőrizzük, ápoljuk és tiszteljük az emléküket, hanem azok a nők is, akik férjük kivégzése következtében özveggyé