– Az emberek ma is keresik a megváltást, csak nem jó helyen. Ezotériában, csodakövekben, jósoknál. Mi, keresztyének is oka vagyunk ennek, mert nem mindig éljük meg hitelesen az életünket. Jézusnak azonban ma is szabadító ereje van, ezt világosan látom a cigány testvérek között. Én nem teszek többet, csak továbbítom Isten Igéjét, a növekedést ő adja az életükben.

– Noha a szüleim megkereszteltettek, a vallásos nevelést nem tartották fontosnak, így sokáig nem is találkoztam ezekkel az ismeretekkel. Már gimnazista voltam, amikor a nagyszüleim hagyatékában találkoztam egy református énekeskönyvvel, és rácsodálkoztam a benne olvasottakra. „Az egyháznak a Jézus a fundamentuma” – nem értettem, de megragadott.

– Derűvel és hálával tekintek az eltelt időkre, mert nincs miért keseregni, egyébként sincs sok értelme a kesergésnek. Nem fogom azt mondani, hogy mivel nyugdíjas vagyok, már nem szolgálok – a nyugdíj csak a törvény szerinti állapot lesz majd nemsokára, de a szolgálatból nem megyek nyugdíjba, örülök, ha hívnak helyettesíteni.

– Mindig katona akartam lenni. Minden bátorságomat összeszedve felhívtam a tábori püspököt: szeretnék tábori lelkész lenni. Segédletével a Zrínyi Nemzetvédelmi Egyetem Felsőoktatási Tagozatának hallgatói állományába kerültem, itt azokat képezték, akik civil egyetemen tanultak, de később tiszti beosztásba kerültek, mint a jogászok vagy orvosok. Én voltam az első és egyetlen teológus.

– Két-három évente rabul ejt egy új hobbi. 2020-tól fordult a figyelmem a csillagászat felé, azóta van egy meteoritgyűjteményem is. Pál apostol maga is gyakran szemlélte az eget. Az elmúlt két év alatt eljutottam oda, hogy már van bátorságom előadásokat tartani ebben a témában.

– Ez a pálya nem nőknek való. Ez talán keményen és furcsán hangzik lelkésznő szájából. Túl sokan nem is szolgálunk úgy, hogy nem lelkészférj van mellettünk, és megválasztott lelkipásztorok vagyunk. Az „egy lelkész, egy gyülekezet” alapmodellben valóban mindenhez kell érteni. Ezért is mondtam, hogy csak erős lélekkel és elhívással lehet nőként bírni.

– „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” Én úgy értem ezt az Igét, hogy sokan, akik „nagyon hívőnek” gondolják magukat, állandóan az Úr nevét hívják, mert nem ez számít, hanem az, hogy cselekedjük-e az Atya akaratát.

– Igyekszem a lelki töltésű verseket megismertetni az emberekkel, és érzem, hogy tovább tudom adni az üzenetet. Úgy tapasztalom, van, amit leginkább a szavakkal lehet eljuttatni az emberek szívéhez Isten Szentlelkének segítségével, és úgy érzem, így folytatom a lelkészi szolgálatot, mert feladat továbbadni Isten üzenetét, és erősíteni a testvéreket.

– Mindig is szerettem volna őszinte, önazonos és boldog életet élni. Azt tapasztaltam meg, hogy ez a boldog és őszinte élet, a maga teljességében, csak Istennel élhető meg. Úgy hiszem, ezzel a megtapasztalással együtt kaptam elhívást arra, hogy lelkipásztorként bizonyságot tegyek Istenről egy életen keresztül.

– Ahogy régi korokban, úgy most is elengedhetetlen, hogy egy gyülekezet zenei vezetője éppúgy tisztában legyen a kortárs irányzatokkal és igényekkel, mint a hagyományokkal. Akár gitározik, akár orgonál, dicsőítő zenekart vagy gyülekezeti kórust vezet, annak a legmagasabb szakmai szinten kell megvalósulnia, különösen istentiszteleteken.

– Három helyen is szolgálok, hiszen ebben az évben sikerült tíz év után Tiszagyulaházán, a református imaházban istentiszteletet tartani. Mindezt áldásként élem meg. Látni az embereken az igyekezetet, a segíteni akarást, a krisztusi lelkületet, olyan erőt és megerősítést ad, amelyből lehet töltekezni. Az összefogás szemmel látható módon megjelent és jelen van ennek a gyülekezetnek az épülésében.

Sajnos egyre több fiatalon látom, hogy céltalanok, keresik az útjukat, de nem találják. Én is voltam ilyen helyzetben, így azt javaslom, hogy gondolkodjanak el azon, hogy az, aki teremtette őket, utat is készített számukra. Ezt tőle kell elkérniük, imádkozzanak érte, és higgyenek benne, hogy az Úr megadja nekik a válaszokat.

– A gyermekeimnek és másoknak is azt az üzenetet fogalmazom meg: Isten kapcsolatokban gondolkodik, kapcsolatokat teremtett. A gyerekeinknél, amikor például összevesznek, azt emeljük ki, nincs olyan több, mint a testvére. Az egyik legkülönlegesebb kötelék ez az életében, és most lehet, hogy haragszik rá, de Isten egy családdá teremtett minket.

– Megerősítést nyertem abban, hogy jó, ha a lelkész saját magát is a közösség részének tekinti – az egyenlőség jegyében. Habár a koreai társadalomban alapvetően szigorú hierarchia uralkodik, az általam látogatott gyülekezet ezen a téren haladónak tekinthető, ott ezen felülemelkedtek – felépítése mindig példa lesz számomra.

– A Heidelbergi Kátéval keltem, feküdtem, és még ifiskoromban elolvastam az Institutiót is, de nem akartam lelkész lenni, pedig a lelkipásztorom is javasolta. Úgy éreztem, hogy méltatlan volnék rá, mert gyermekként nem kereszteltek meg. Isten azonban az évek alatt kimunkálta bennem ezt, és végül mégis a teológiára jelentkeztem.

– Hálát adok az Úrnak, hogy mindig komoly feladatokat, hozzájuk pedig kellő erőt és kitartást is kaptam. Fokozatosan léptem feljebb a ranglétrán. Örülök, hogy miniszterségem alatt lehetőségem volt olyan alapokat lerakni, amelyek 2010 után kezdtek beérni. Ilyen volt például az élelmiszer-biztonsági hivatal megalapítása. Ehhez kellett az erős hitem, hogy minden az Úr szándéka.