Egy év híján két évtizeden át kulcsolta itt imára a kezét és fohászkodott Teremtő Urához az idős lelkész. Örökösföldön a covid-járvány legelején sikerült átadni a Kulcsár Attila Ybl-díjas építész – aki a Nyíregyháza-Városi Református Egyházközség tagja – által megálmodott templomot.

Erre az öt évvel ezelőtti ünnepre emlékezve tavaly szeptemberben különös hangsúlyt kapott az úrasztalánál Szabó Zoltán lelkipásztortól a „Kegyelem néktek és békesség”. Egész másként hangzik az Ige, amikor egy fiatal lelkész hivatásának gyakorlása elején szól így a gyülekezethez. Itt megélt és beteljesített útnak lehettek a tanúi a jelenlevők. Zömmel fiatalok, akik egy-két generációval később születtek, mint az idős lelkipásztor. Nemzedékek tagjai adtak kezet egymásnak ezen az istentiszteleten. A tér tágassága és az idő végtelensége, benne az elhívott szolga bizonyságtétele könnyeket csalt a gyülekezeti tagok szemébe.

Április 29-én ezért mindenkit megrendített a hír: elment a minden élők útján Szabó Zoltán lelkipásztor, életének 103. évében. Több mint nyolc évtizeden át hirdethette az Igét. Nemzedékeket nevelt a maga alázatos, mindenkit maga elé engedő személyiségével. Tiszaszentmártonban, az ukrán határtól néhány kilométerre született 1924. január 26-án. Földművelésből, gazdálkodásból keresték a kenyeret a szülei. Édesapja azt szerette volna, ha a fia otthon marad, és folytatja a megélhetésnek errefelé csaknem egyetlen formáját. Előtte viszont a könyvek kinyitották a nagyvilágot már gyermekkorában. Mégis álom maradt volna a tanulás, ha Isten nem ajándékozza meg tehetséggel, szorgalommal.

Magánúton folytatta tanulmányait, a polgári iskolát kitűnő bizonyítvánnyal végezte el. A közeli kisvárdai Bessenyei György Gimnáziumban érettségizett. Vagy matematika–fizika szakos tanárnak, vagy lelkipásztornak készült. A debreceni teológián tapasztalta meg: akit Isten elhív a szolgálatára, annak minden akadályt elgördít az útjából. Szinte a csodával határos módon épült fel súlyos betegségéből, és a test gyógyulásával egyszerre született újjá a lelke.

Szülőfalujában, Tiszaszentmártonban már teljes szívéből tett bizonyságot Istenről a gyülekezet előtt. Mándokon, Aranyosapátiban, Újkenézen, Pátrohán, Dombrádon hirdette az Igét. Nyugdíjazását csak földi értelemben fogadta el, Istent, esküjéhez híven, élete végéig maradéktalanul szolgálta.

A Nyírségi Református Egyházmegye 79. egyházközségének alapjait akkor rakta le, amikor a megérdemelt pihenését kezdhette volna. Szolgálatra jelentkezett az akkori esperesnél, aki a tiszaeszlári gyülekezet gondjait bízta rá. Az ébredési mozgalmat is megélő, sok-sok tapasztalatot összegyűjtő lelkész nem tudta elképzelni, hogy a lakásában olvasgatva töltse az idejét. Tudta, a munka sok, a munkás oly kevés, ezért örült az örökösföldi presbiterek megkeresésének, akik arra kérték, segítsen nekik új gyülekezetet alapítani. Egyengette az egyházi és az önkormányzati utat, de mindenekelőtt Istentől kérte a hathatós segítséget az egyre bővülő lakótelepen, majd az azt övező lakóparkokban élők közösséggé szervezéséhez.

Isten meghallgatta, és beteljesítette ezrek óhaját: a népes egyházmegye új egyházközsége 2021. január elsején kezdhette meg a működését. Legalábbis egyházjogi értelemben, mert már az előző húsz esztendőben tartottak a Hunyadi Mátyás Általános Iskolában istentiszteleteket, imaköröket, bibliaórákat, áhítatokat. Aktív szolgálata után hűségesen részt vett nyáron a Nyíregyháza-Sóstói, télen a Nyíregyháza-Városi Református Egyházközségek rendezvényein, megbecsült gyülekezeti tagként.

Szabó Zoltán lelkipásztort felesége már odaát várta, gyermekei, unokái mellett generációk őrzik az emlékét.