Ősei a református hitben álltak helyt a történelem viharaiban. Mindkét szülőjének és férjének felmenői generációk óta Tákoson élnek. Mivel marasztalja a kicsiny beregi falu az itt születetteket?

Talán azzal, hogy biztonságos, nyugodt életet kínál mindenkinek. Közel a járási központ, Vásárosnamény. Kocsival, busszal könnyen el lehet jutni munkába, szakrendelésre, ügyet intézni. Olyan a településünk, mint egy élő múzeum. Európa minden szegletéből, de még a tengerentúlról is jönnek a turisták, hogy saját szemükkel lássák a mezítlábas Notre Dame-nak elnevezett, festett fakazettás mennyezetű templomot, a népi barokk építészet remekét. Amikor vasárnaponként itt hallgatjuk a feltámadás örömhírét, a történelmi múlt és a XXI. századi jelenkor egyszerre tudatosul bennünk. Az építészet, a népművészet, az igehirdetés, a zsoltáréneklés, a gyülekezet imái boldogsággal és büszkeséggel töltenek el. Mások örülnének, ha ilyen földi kincsek között dicsérhetnék az Atyát. Nekünk már természetes, ahogy a csodálatos fafaragások, a hungarikumnak számító beregi keresztszemesek is azok. A hagyomány és a modernitás kéz a kézben jár, összefonja generációk életét.

Miért a szociális gondozást választotta a hivatásának?

Már a tanácsi rendszerben a gyermekvédelem területén dolgoztam. Mindig azon törtem a fejem, hogyan lehetne a legjobban segíteni annak, aki egyedül képtelen megoldani valamilyen problémát. Az elesettséget én nem szégyellni való rossznak tartottam, hanem lehetőségnek a szolidaritás kifejezésére. Bizonyos körülmények között mindannyian rászorulónak számítunk, például Jézus megváltó szeretetére kinek ne lenne szüksége?

Nincs jogom és erkölcsi alapom eldönteni, mi számít örök emberi gyarlóságnak, amelyből Isten emelhet ki, vagy mi az, amiben mi hibázunk. Gyermekkoromban is ezt láttam, otthon és a gyülekezetben egyaránt, és ösztönös vágyat munkált ki bennem az Atya, hogy e téren szolgáljam őt. Hálás vagyok azért, hogy Anett lányom örökölte ezt az elköteleződést: óvodapedagógus, mesterszakon szociálpedagógus, a területi gyermekvédelmi központ igazgatója.

Tákoson szinte minden család kötődik a szociális szolgálathoz. Mit jelent a zömében idős, beteg ellátottaknak az önök támogatása?

Talán azt, hogy nemcsak Istenre hagyatkozhatnak, hanem az állam és a gyülekezet gondoskodása is eljut mindenkihez. Személyválogatás nélkül, ahogy azt a Bibliában olvashatjuk. Tákoson és az engedélyhez kötött többi településen mindennap százharminchatan nyitnak ajtót a tizenkilenc szociális gondozónak. Meleg ételt hatvanan kapnak. Ennél is több személyes ellátást vehet igénybe tizennyolc helybeli: náluk kitakarítanak, bevásárolnak, receptet íratnak fel, kiváltják a gyógyszereiket, a higiénéről is gondoskodnak. A magány, a betegség terhe, a kiszolgáltatottság, az emberi szó hiánya elviselhetőbbé válik munkatársaink közreműködése által. 2023 óta a gyülekezetünk a fenntartója a hetefejércsei Patmosz Református Idősotthonnak. A harminckét személyes intézményben nem számítanak fel bekerülési díjat, jelenleg nincs várólista.

Mire készül a gyülekezet az ukrán határ közelében, a háború miatti kényszerű korlátozások között?

Nehezebb a családi kapcsolatok ápolása, a hatvan alatti férfiak nem léphetik át a határt. Nekünk azonban sokkal nagyobb kincset adott az Úr: az idén ünnepeljük a templom építésének kétszázhatvanadik évfordulóját. Tákos igazi ékszerdoboz: a háromszázhatvanöt helybeli lakos csodaszép, tiszta, tájba illő házakkal, virágos portákkal és közterülettel hirdeti a beregi népi hagyományok mai megélését. Nálunk a kétkezi, cselekvő szereteten át vezet az út Istenhez.