Utaztál már a budavári siklón? Az bizony különleges élmény! Ahogy elindultok lefelé, feltárul előtted egész Budapest. A Duna ezüst szalagja a hidakkal, és messze, messze Pest épületei. Gyönyörű. De azért lehet, hogy a gyomrod egy kicsit összeszorul, amikor elindul a sikló. Tudod, hogy biztonságos. Tudod, hogy semmi baj nem lehet. Mégis ott az a kis remegés.

Vagy ha a siklón nem utaztál még, akkor talán ismered azt az érzést, amikor üvegfalú lifttel ereszkedsz le egy magas épületből. Látod magad alatt a várost, az autókat, az apró embereket, és a gyomrod egy pillanatra megremeg. Tudod, hogy nem lesz semmi baj. Mégis szorít valami a mellkasodban. És megragadod anya vagy apa kezét. Mert így biztonságosabb.

Saul egyszer egy egészen különleges „liftben” utazott. Egy kosárban.

De ne szaladjunk ennyire előre! Mert ez a különös utazás ott kezdődött, hogy Saul, miután visszanyerte a látását, Damaszkuszban maradt, és elkezdett Jézusról beszélni a zsinagógában. Mindenki döbbenten hallgatta. Hiszen ismerték a nevét. Tudták, miért jött Damaszkuszba: hogy elfogja Krisztus követőit. És most róla prédikál?

– Nem ő az, aki Jeruzsálemben pusztította a tanítványokat? – kérdezték a gyülekezet tagjai egymástól döbbenten.

De Saul, azaz új nevén Pál, napról napra bátrabban hirdette, hogy Jézus az Isten Fia. Az emberek hallgatták, csodálkoztak, vitatkoztak. Ám a városban közben néhányan egyre dühösebben figyelték, mit tesz. Nem tetszett nekik, amit Pál csinál. Tanácskozni kezdtek, hogyan lehetne elhallgattatni. Végül elhatározták: megölik.

Pál megtudta, hogy mit terveznek ellene. Lesben álltak a kapuknál. Nappal nem mehetett ki, hiszen elfogták volna. Éjjel sem, hisz ott voltak az őrök. Úgy érezte, csapdába esett.

Nem volt könnyű, de a damaszkuszi tanítványok melléálltak. Kitaláltak egy tervet. Éjjel, amikor sötét volt, fogtak egy nagy kosarat, beleültették Pált, és egy kötélen lassan leeresztették a városfalon. Ez volt ám az igazán félelmetes „liftezés”. A gyomra biztosan remegett a félelemtől, miközben a kosárban ült. De nem amiatt, hogy esetleg leejtik vagy elszakad a kötél. Hanem hogy észre ne vegyék az őrök. Hiszen most őt üldözték halálra. És tehetetlen volt. Nem bízhatott másban, csak a testvérekben és Istenben. De nem hagyták őt cserben. Sem a damaszkuszi testvérek, sem Isten. Pál biztonságosan földet ért. Megmenekült. Mert rá merte bízni az életét a testvéreire és Istenre.

(Az apostolok cselekedetei 9. fejezete alapján.)

Segíts Pálnak lejutni a kosárban! Rajzold meg a kötelet a kosártól a kötelet tartó kezekig!