Tóthné Csombordi Anett tanító, hitoktató

Miskolcon, 1978-ban született. Debrecenben szerzett tanító–hitoktató diplomát. Sok évig dolgozott a Miskolc-Diósgyőri Református Általános Iskola pedagógusaként, jelenleg főállású édesanya. A Miskolc-Avasi Református Egyházközség presbitere. Hobbi-természetfotós, és egyedi pékárukat süt. Egy tízéves ikerpár édesanyja.

A reformátussága, családi gyökerei egyaránt Miskolchoz kötik?

Bár miskolci vagyok, a hitem alapjait Tiszaszederkényben és Tiszaújvárosban kaptam meg, ahol anyai nagyapám presbiterként, keresztapám huszonöt évig főgondnokként szolgált. Később – kis kitérővel – a miskolci avasi gyülekezethez kerültünk. A rendszerváltozás idején Mészáros István püspök járt hozzánk hittanórákat tartani, 1992-ben konfirmáltam. Általános iskola után a miskolci Lévay József Református Gimnázium legelső, 1993-as évfolyamába kerültem.

A debreceni főiskolás évei alatt súlyos egészségügyi trauma nehezítette meg a mindennapjait. Hogyan tudott helytállni a szolgálatban?

Mindig vonzott a tanítói pálya, gyerekekkel szerettem volna foglalkozni. Mindenképpen Isten Igéjét akartam valamiképpen közvetíteni a fiataloknak. Így mentem tanító–hitoktató szakra, történelem specializációval. Tagja voltam a Soli Deo Gloria Református Diákszövetségnek is. Közben két egyházkerületben segítettem az ifjúságot, missziós tevékenységemért Soos Géza-díjjal tüntettek ki. Ezt a munkát azonban már súlyos betegen végeztem: sokáig elviselhetetlen fájdalmak kínoztak, de a hitbe kapaszkodva minden hétvégén hazajártam gyermek-istentiszteletet tartani.

Tóthné Csombordi Anett tanító, hitoktató Fotó: Archívum

Már a főiskolai gyakorlatom alatt, a diploma megszerzése előtt hívtak több iskolába is dolgozni, 2001-től a Miskolc-Diósgyőri Református Általános Iskolában kezdtem tanítani. A nehézségekben abból is kaptam erőt, hogy másokat segíthetek. Biztos kapaszkodóim voltak-vannak: tudom, Isten mellettem áll.

A megpróbáltatások közepette hogyan mutatkozott meg Isten kegyelme az életében?

Számtalanszor megtapasztaltam, hogy a tenyerén hordoz. Örökletes trombofíliám van, amely nálam súlyos véralvadást okoz. Az orvosok szerint az is csoda, hogy élek, és kijelentették, nem lehet gyermekem. Mi azonban az élet Urára bíztuk magunkat. Nagy küzdelem árán, de tíz éve megszülettek az ikreink. Azóta minden időmet a gyermekeim segítésére, fejlesztésére fordítom: együtt törekszünk kamatoztatni a talentumaikat. Persze adódnak nehézségek az életünkben, mint mindenkiében. De ha törekszünk az értéket, az örömöt, a lehetőséget, a csodát, az áldást keresni, megtaláljuk! A próbatételeket azért kapjuk, hogy azok által is megmutatkozzék, mekkora Isten kegyelme és szeretete.

Tanítóként és hitoktatóként leginkább mit tudott átadni a gyermekeknek?

Igyekeztem fejleszteni őket, a tudásuk, képességeik legjavát kihozva. Legyen az rajzóra vagy akár hittan, sokszor előbújt belőlem a természetfotós. Kivetítettem a képeket, magyaráztam róluk. Egyfajta bibliai integrációnak is szántam: rá lehet csodálkozni Isten teremtett világára. A fényképezésnek is az a lényege, hogy ami mellett százan elmennek egy nap, azt a jó fotós észreveszi. Ezt próbálom átültetni a gyerekekbe, a fiatalokba: járjanak nyitott szemmel, szívvel és lélekkel. Mindenki arra figyel fel, amire megtanult felfigyelni. Tanítani, nevelni, példát mutatni, formálni őket csak szeretettel lehet.

Jelenleg az avasi gyülekezet presbitereként szolgál, emellett továbbra is a mindennapjai része a természetfotózás.

Harmadik ciklusra választottak meg presbiternek a Miskolc-Avasi Református Egyházközségben. A gyermekek között szolgálok, a gyermekkórusban is. Hobbi-természetfotós oldalamon Isten teremtett világának apró csodáit mutatom meg. Kiállításom nyílt Isten tenyerén címmel, és erdei fotós sétákon tanítom a gyerekeket az értékek felfedezésére. Emellett több ezer fős online gasztronómiai közösség egyik vezetőjeként segítek másoknak, hogyan süssenek egészséges, alternatív alapanyagokból, hogyan metsszék be a kenyeret… Életemet A példabeszédek könyve 11,25 vezérli: „Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.” Ne azt reméld, hogy Isten megkímél a szenvedéstől, hanem azt, hogy bölcsességet és erőt ad hozzá, mert minden okkal történik.