1981-ben jelent meg Cseh Tamás Műcsarnok című lemeze. Az ekkor már túlzás nélkül legendás előadó munkásságát nem csupán a fővárosi klubok, kis színházak látogatói, de korábbi lemezeinek (Levél nővéremnek, Antoine és Désiré, Fehér babák takarodója) vásárlói, hallgatói is jól ismerik. A Bereményi Géza által írt dalszövegek száma már több százra rúg, ezek közül választották a lemez első dalául a Valóság nagybátyám címűt. Kezdősorai: „Elutazott tőlünk családunk egyik tagja, akit oly hőn szerettünk, egy Valóság nevű nagybátyám. Sajnos már nincsen velünk, levelet ír csak nekünk.”

A jól érzékelhetően szarkasztikus szöveg a kádári konszolidáció Magyarországán könnyű értelmezést kínált: a kényelmes, már-már polgári lét, amelyben a távolra utazott (emigrált?) rokon is része a hétköznapi normalitásnak – csak az a probléma, hogy az elutazott rokon maga a Valóság. Negyvenöt év távlatából könnyű felsorolni, miféle kimondatlanságok és kimondhatatlanságok: valósághiányok jellemezték a békés gyarapodást kínáló, vidéken kockaházakat, a nagyvárosokban tízemeleteseket építő, jugoszláviai nyaralást is megengedő, „érett” Kádár-rendszert: a háborúban kiirtott, robotra elhurcolt milliók igazsága, az 56-os forradalom története teljes egészében, a határon túli (Kárpát-medencei és emigráns) magyarok sorsa, a Szovjetunió valós szerepe a hidegháború fenntartásában és a világpolitikában – és a Vörös Hadsereg magyarországi tartózkodásának oka, értelme.

Emellett kimondhatatlan és kibeszéletlen volt a XX. század második felének kulturális átalakulása, a modern média megjelenése okozta változások sora és a kezdődő globalizáció megannyi problémája. Bár a történelmi egyházak tevékenykedhettek az országban, a szerzetesrendek, iskolák bezárva, az egyházak legfelső vezetői rétege pedig együttműködött az ateizmust (és persze a maxizmust) világnézetként hirdető politikai elittel. Aki átélte e korszakot, nyilván rendelkezik saját emlékekkel és megfejtéssel arra nézvést, hogyan lehetett kibírni a valóság kézenfekvő felismerésének hiányát sokszor a legegyszerűbb kérdésekben is. Olyan értelemben is hasznos lehet ez a tudás, hogy talán könnyen felismerhetővé teszi azt is, ha később – akár jelen korunkban is – azon kapjuk magunkat: már csak levelezünk „Valóság nagybátyánkkal” ahelyett, hogy esetleg inkább újraegyesítenénk a családot a reményteli jövő érdekében.