Teológus és cukrászmester. Hogyan alakult ez, melyik volt előbb?

Tudatosan készültem a cukrászpályára, már tizennégy évesen a békéscsabai Zwack József Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskolába jelentkeztem, majd a szakma megszerzése után tizennégy évig ugyanazon a munkahelyen dolgoztam cukrászként. Mindig is vágytam a fejlődésre, így idővel belevágtam a mesterképzésbe. Épp a vizsgák idejére vártam a kislányomat, és Isten csodálatos ajándékának tekintem, hogy a várandósság kilenc hónapja alatt végig tudtam tanulni, haladni a többiekkel. Az utolsó nagy megméretés napján azonban nem a vizsgabizottság előtt feleltem, hanem a szülőszobában „vizsgáztam”: megszületett Sára. Két hónappal később már bepótoltam a hiányzó vizsgát, így a kislányom mellett a mesterbizonyítványt is kézbe vehettem – ily módon lettem annyi év után cukrászmester. A teológia teljesen más, felnőttkori fejezet az életemben, amelyért a férjemnek tartozom hálával. Ő történelem–német szakos tanár, hitoktató és aktív gyülekezeti tag. Már házasok voltunk, amikor elvégezte a teológiát Debrecenben, az ő elhivatottsága inspirált. Bennem is megszületett a vágy, hogy mélyebben megismerjem a Szentírást. Amikor Békéscsabán a baptisták szervezésében teológiai képzés indult, beiratkoztam, így 2021-ben BA, majd 2023-ban MA teológusi végzettséget szereztem.

Két szakmájának szintézise az a cikksorozat, amelyben a Bibliában előforduló alapanyagokkal, ételekkel foglalkozik. Hogyan talált rá erre a témára?

Hat évvel ezelőtt indult el a Cukrászálom című sorozatom a Békési Újságban. Kedves barátnőm, Szegfű Katalin főszerkesztő vetette fel az ötletet, hogy készítsünk receptrovatot, én ezt örömmel vállaltam. Mivel a férjem ekkor már két évtizede szerkesztette a békési református gyülekezet újságját, a Békési Harangszót, elgondolkodtunk, miképp jelenhetnének meg náluk is ezek az ételleírások. A szívemben forgattam ezt a témát, és elkezdtem nyomozni, hol és miként kapcsolódik össze a gasztronómia a teológiával. Rájöttem, hogy a Biblia tele van olyan apró, finom részletekkel, amelyek tökéletes alapjai lehetnek egy-egy receptnek. Így kezdtem el kísérletezni a Szentírásban említett alapanyagokkal, és az ezek köré elkészíthető ételek leírását gyűjteni, fejleszteni.

Hatalmas áldás számomra, hogy az újságnak mindig van tematikája: az ünnepek környékén húsvéti vagy karácsonyi recepteken dolgozom, máskor pedig a lelkipásztorok által kibontott gondolatokhoz keresek illő alapanyagokat. A Biblia a szimbólumok millióit rejti, emiatt kiapadhatatlan forrás. A gyógynövények, fűszernövények, gyümölcsök és olajos magvak mind szerepelnek benne, és szinte minden alapanyag mögött ott rejlik egy mélyebb, spirituális jelentés is.

Mennyire ismerősek nekünk, XXI. századi magyaroknak a Biblia ételei, alapanyagai?

Nagyon vegyes a kép. Találunk közöttük olyan mindennapi növényeket, mint a csipkebogyó, amely fontos szerepet játszik Mózes történetében, vagy a mustármagot, amely a példázatokból ismerős. Másrészt vannak olyan összetevők is, amelyeket ma már ritkábban használunk, ilyen például az izsóp. Nagyszerű feladat ezeket is bemutatni és közelebb hozni a mai közönséghez, hiszen a Szentírás sohasem ok nélkül említi őket.

Hogyan formálta a hitét ez a munka?

Istentől kapott elhívásként élem meg a feladatot. Úgy érzem, ebben a munkában ér össze mindaz, amit az életem során a különböző területeken tanultam. Folyamatosan tapasztalom, hogy ez a sorozat nem az én egyéni teljesítményem, hanem a miénk: Istennel közösen alkotunk valamit, aminek a végén megszületik egy-egy cikk. Külön ajándék, hogy az írások nyomán csodás új kapcsolatok születnek.

Amikor a gyülekezetben vagy azon kívül odalépnek hozzám, szóba elegyedünk a receptek kapcsán, az mindig szívmelengető. Ugyancsak nagy áldás, hogy a civil munkámban szakoktató lehetek: az átlagostól eltérően fejlődő gyermekek számára tartok mézeskalács-készítő foglalkozásokat. Ott is nap mint nap találkozom Isten csodáival, és megélem, hogy a közös alkotás, az együttlét öröme által lelkileg mindannyian gazdagodunk.