Hosszú évek múltán – amikor a laptop fölé görnyedve szkenneltem be édesapám gyülekezeti kirándulásos képeit – jöttem rá, hogy ez is az örökségem része. Én is számtalan kirándulást vezettem életem és munkám során, de ő volt az igazi szervező, aki sokkal nehezebb körülmények között dolgozott a ’70-es években (sem internet, sem fejlettebb telefon, sem helyismeret, sem személyes ismerősök, sem útvonaltervező, sem időjárás-előrejelző, sem étteremfoglalás előre…). Ő így vitte gyülekezeti kirándulásokra a seregélyesi híveket és a falubelieket. Többször jártak Erdélyben, a Felvidéken, Lengyelországban és számos belföldi úton. Még Kárpátaljára is sikerült eljutniuk a szovjet időben!

A később felismert örökséget én is mások javára kamatoztatom. „Lelkileg az Istenre hagyatkozást és a bizalmat tapasztaltam meg ebben a tizenkét napban” – írta az egyik idei résztvevő. Az utak célját és lényegét így lehet összefoglalni: a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán minden évben több tanulmányi kirándulást szervezünk különböző tájak, tájegységek, országok megismerésére. A szokásos látnivalók megtekintése mellett időt szánunk a térség felfedezésére, a velünk megegyező (Kárpát-medence), a hasonló, de távolabbi (Európa) és más kultúrájú országok (Közel-Kelet) megismerésére.

Ezek nem pusztán kirándulások, hanem tanulmányutak – ebben az elnevezésben fontos szerep jut a tanulmánynak, kettős értelemben is. Egyrészt a teológiai képzéshez közvetlenül kapcsolódó helyeket keressük fel, másrészt a diákok kiselőadások formájában feldolgozzák az adott ország jellemzőit, a kulturális, földrajzi, történelmi, vallási hagyományokat (kivéve, ahol csak idegenvezetővel lehet utazni).