Balassagyarmat neve történelmi képeket idéz: határvidéket, végvárakat, az Ipoly közelségét. Molnár Ambrus lelkipásztor szerint nem véletlen, hogy a reformátusság helyzetét is gyakran írják le ezzel a szóval: végvár. A vasárnapokra nemcsak Balassagyarmatról, hanem a környező településekről és a Felvidékről is érkeznek testvérek. Sokan máshol élnek, ismét máshol dolgoznak, és egy harmadik helyen járnak gyülekezetbe. Ez a hét közben nehézség is: az alkalmakra elsősorban azok jutnak el, akik helyben élnek vagy dolgoznak. A hét utolsó napja ezért még inkább a gyülekezeti élet csúcspontja.

– Ezek ténylegesen ünnepi alkalmak: együtt lehetünk, egymás szemébe nézhetünk, és megkérdezhetjük a másikat, mi történt vele az elmúlt héten – fogalmaz Molnár Ambrus.

Amikor arra kérjük, három szóval jellemezze a gyülekezetet, ezt mondja: hűség, összetartás, elköteleződés. Mindhárom mögött felfedezhető a szórványhelyzet valósága. Balassagyarmaton – jellemzően római katolikus környék – nem magától értetődő, hogy valaki református közösséget keres, ezért a megmaradáshoz tudatos kapcsolatépítés, személyes megszólítás, kitartás szükséges. A kis létszám így azt is jelenti: minden jelenlétnek súlya van. – Itt olyan közösség él, amelynek a tagjai szeretik egymást, és akikkel jó együtt lenni – jelenti ki a lelkipásztor. Szerinte a kívülről érkezők rendszerint ezt a családiasságot érzékelik először.

A VASÁRNAP CSÚCSA

A Balassagyarmati Református Egyházközséget május végén, Szentháromság vasárnapján a Kossuth rádió hallgatói is megismerhetik. Sokan valószínűleg nem is hallották még, hogy egyházunk – közvetlenül pünkösd után – a Szentháromságról emlékezik meg. Molnár Ambrus tágabb kontextusból közelít ennek megfejtéséhez: szerinte a keresztyén élet legnagyobb ünnepe elsősorban maga a vasárnap. – A hívek kezdettől fogva azért gyülekeznek össze a hét első napján, mert Krisztus feltámadását, a halál feletti győzelmét ünneplik. Ezért a külön megjelölés nélküli sem lehet másodlagos vagy megszokásból „letudott” alkalom – hangsúlyozza.

A Szentháromság ünnepe ebbe a rendbe illeszkedik: segít rácsodálkozni arra, kicsoda az az Úr, akinek a nevében hétről hétre összegyűlnek az egyháztagok. A lelkipásztor magyarázata szerint a keresztyén istenkép lényegét mutatja meg: azt, hogy Isten közösségben van önmagával, és a tökéletes élet közösségi lét.

– Ha engedünk az individualizmusnak, és a kapcsolatainktól hátrébb lépve csak saját magunkat akarjuk megvalósítani, távolabb kerülünk attól is, akinek a képére teremtettünk – fogalmaz.

Molnár Ambrus azt állítja, az istentiszteletre lelkileg is meg kell érkezni. – Fontos idejében odaérnünk, hogy legyen lehetőségünk ráhangolódni arra az alkalomra, amelyen a világ Ura személyesen akar megszólítani bennünket – teszi hozzá. A rádiós közvetítésben a gyülekezet szolgálati gazdagságából is megmutatnának egy-egy szeletet: a záróéneket az egyházközség zenekara kíséri majd, és elhangzik egy egyháztag saját verse is. Mindez láthatóvá teszi: az istentisztelet nem egyetlen ember szolgálata, hanem mindannyiuk közös jelenléte, figyelme, éneke és válasza Isten Igéjére.

A múltba tekintve láthatjuk, hogy több szereplő és mozzanat erősíti az önazonosságot: Zeke Kálmán közösségszervező főgondnok alakja, az 1660-as váradi Biblia és nem utolsósorban Tildy Zoltán református lelkész, egykori köztársasági elnök harangadománya. Molnár Ambrus szerint azért jöhetett létre kálvinista eklézsia Balassagyarmaton, mert voltak, akik nem akartak gyülekezet nélkül élni. Ez nem hangzatos mondat, gyakorlati áldozatvállalást jelentett: időt, pénzt, szervezőmunkát szántak az egyháznak.

– Zeke Kálmán a XIX–XX. század fordulóján a közösségépítés meghatározó alakja: a vármegyei bíróság kiemelt bírájaként dolgozott, eközben a rendszeres istentiszteleti élet megszervezésén, a templom- és parókiaépítés ügyén fáradozott – fejti ki a lelkipásztor.

Ez a lelkület ma is ismerős. A gyülekezetnek fenn kell tartania az infrastruktúrát, elő kell teremtenie az anyagi feltételeket, és működtetnie kell az egyházi életet. Ez kis létszámmal nem csekély feladat. – Egy egyházközség akkor méltó erre a névre, ha olyanok állnak mögötte, akik szeretik Istent, készek megnyitni az életüket, idejüket, pénzüket, és szolgálni az Úr előtt – részletezi Molnár Ambrus.