„Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet felüdíti…” (Zsolt 23,1–3) – olvashatjuk sokak kedvenc zsoltárában. Az ünneptelen egyházi félévben és az üdülési szezonban arra hívom az olvasót, időzzünk el kissé az Ige fölött. Ízlelgessük a szót, mit jelent felüdülni, majd ragadjuk meg a valódi felüdülés lehetőségét.

A magyar szóhasználatban az üdülés leginkább a vakációs időszak programjait jelöli. A kiszakadást a megszokott hétköznapi környezetből, idegen tájak felfedezését, vagy éppen a jól ismert vidékek újralátogatását. Lazulást a tengerparton nappal, este hűs koktélok szürcsölését a bárban, lubickolást a gondtalanságban, letéve minden terhet, el felejtve egy időre minden aggodalmat, amelynek feszültségében telnek a hétköznapjaink. Testünk pihentetése által feltöltődni az előttünk lévő fel adatok elvégzésére. Erre szükségünk is van ahhoz, hogy ép ésszel túléljük az élet küzdőterén vívott csaták sorozatát, esetleg győzedelmeskedjünk is ezekben. Azonban ne feledjük el, hogy az evangélium minden területen átformálja...