Az utolsó vacsora az isteni sűrítés csodája, amelyben a kenyérnek és a pohárnak is fontos üzenete van. A szövetség asztalának főhelyén ülő Jézus Krisztus régi jeleket emel fel és vonatkoztat magára. Így a kenyér és a pohár, az éhség és a szomjúság, a pusztai vándorlás mannája és a kősziklából fakasztott forrásvíz kiegészítik egymást. Teljessé teszik az emlékezést. – Fekete Károly tiszántúli püspök ünnepi gondolatai

Sepsy Károly egész munkássága alatt átérezte annak felelősségét, hogy a debreceni Nagytemplom a Magyarországi Református Egyház egyik fontos egyházzenei központja, amelynek kisugárzása van. A debreceni Nagytemplom orgonista-lelkipásztorát, Sepsy Károlyt ez év elején, kilencvenöt évesen hívta haza életének Ura.

Zakariás jutalma, hogy elsőnek szerez tudomást a világ megváltásáról, annak előkészületeiről, de még nem volt alkalmas az idő az ígéretek közreadására. Isten angyala érzékeli, hogy Zakariás sem alkalmas még a bizonyságtételre. Ilyen nagy ügyben Isten nem kockáztat, hanem maga akar beszélni. Gábriel lelakatolja a pap ajkát. Zakariás kilenc hónapos kihordási időt kap, a csend kohóját.

A magyar református iskoláztatás mögöttünk lévő évszázadai bizonyították: iskoláinkban az áldásnak magas árfolyama van, mert ismerjük az áldás nélkülözhetetlenségét, értékét, jelentőségét. Tudjuk, az áldás nem ráadás, nem kiegészítés, nem toldalék. Áldás nélkül minden hiábavalóság. Áldatlan állapotok között semmi nem úgy megy, mint ahogyan annak mennie kellene.

Igaza volt Wolf Krötke berlini professzornak: a Nyilatkozat máig mércét állít az egyház elé. Ma is alapvető üzenete: egyedül Isten tiszta Igéje a keresztyén hit forrása, amely felébreszti a hívő ember öntudatát. Magyar református egyházi-gyülekezeti köztudatunkban égetően szükségünk van a barmeni tételek szemléletmódjára.

A sírban fekvő Krisztus örök vigasztalás a számunkra, mert ezzel megszentelte az ember nyughelyét. Így is szolidaritást vállalt velünk, és az áthaladás a halálon: a sír, az eltemettetés Jézus által már nem az „utolsó nyugalom helye”. Sírjaink kapuk az örök élethez. – Fekete Károly tiszántúli püspök húsvéti gondolatai

A kommunizmus egyházsorvasztó módszere sorra félreállította a neki nem tetsző, behódolásra nem hajlandó embereket. Ennek az időszaknak tiszta hangú, szelíd határozottságú igehirdetője volt Berényi József református lelkipásztor.

Az út és a gondolat egyetlen módon találkozhat: ott és ahol az Isten rendíthetetlen Igéje összekapcsolja a kettőt, ahol a Krisztus üdvösséget munkáló útjával találkozik a mi utunk, és ahol a mi gondolatunkat átszövi az Isten szájából származó Ige, a Kijelentés.

Az 1956-os forradalom idején a kritikai hangot megszólaltatók későbbi sorsára rányomta bélyegét a háttérbe szorítottság. Debrecenben ilyen személyiség volt Török István teológiai professzor, aki következetes felelősséggel vállalta elbizakodástól óvó és teológiai útmutatást adó meggyőződését.

Elment a minden élők útján Kozma Zsolt kolozsvári teológiai professzor, a felvetődő egyháztársadalmi kérdések teológiai szemléletmódú megközelítésének erdélyi specialistája, aki hűséges tanítói munkája mellett az elmúlt évtizedek egyik legnépszerűbb előadója volt a Kárpát-medence református konferenciáinak.

Ebben a környezetben kiélezetten szükséges a magyar társadalom lelkiállapotának, valóságos helyzetének megismerése, hogy a lelkipásztor segíthessen a modern lelkigondozás eszközeivel, amelynek alapja a kapcsolatban lét, szándéka pedig a vigasztalás erőterébe segíteni a krízisbe került embert.

A mennybemenetel azt jelzi, hogy Isten elfogadta elégtételként Jézus Krisztus szenvedését, halálát és feltámadását az ember bűne miatt. Ezzel megtörtént a kiengesztelés, a megbocsátás. A Mennyei Atya nem megisteníti emberré lett Fiát, hiszen sosem veszítette el istenfiúságát, hanem jutalomból dicsőséggel koronázza meg, és felemeli maga mellé, az őt megillető helyre.

A nyitott sír mutatja a feltámadás erejét: a fény feltárulását, a látás élességét, a létezés biztonságát, a megnyílás örömét. A nyomasztó kő alulra került, és fölé kerekedett Isten Fiának feltámadott élete. – Fekete Károly tiszántúli püspök húsvéti gondolatai

Kölcsey Ferenc tudta, hogy az Isten áldása nem ráadás, nem kiegészítés, nem toldalék és nem díszítő-dekorációs elem. Isten áldása nélkül ugyanis minden hiábavalóság! Áldatlan állapotok között semmi nem úgy megy, mint ahogyan mennie kellene. Az áldás alapvető szükséglet: erő, élettér, honfoglalás, biztonság, nyugalom, boldogulás, üdvhozó erő származik belőle.

Induljon el, gyorsuljon fel bennünk a kétirányú folyamat: leépülés a bűnben, felépülés a hitben! Legyen szembeszállás és szabad lelkiismerettel folytatott harc a gonosz művei ellen, hiszen ez a keresztyén ember feladata! „Álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek!” Visszafordulás, tétovázás helyett áldozatos odafordulást kér, amelynek következménye nem pusztulás, hanem élet.

Hálásak vagyunk, hogy református egységünk életre keléséhez felhasznált a velünk lévő Isten egyéni barátságokat és testvérgyülekezeti kapcsolatokat, váratlanul légiesített határokat és kudarcos népszavazást, történelmet és hitvallásos összetartozást.

Bölcsőt faragtat, nem emlékművet. Pásztorokat mozgósít, nem hadsereget. Szelíd tudósokat indít útnak, nem agresszív sajtóirodákat, és puha sötétben dolgozik. Gyönge szalma zizeg a vászonba bugyolált gyermek körül, s minden gyűlöleten, gőgön és elutasításon máig átragyog két szeretettől elszánt és komoly tekintet, anyjáé és nevelőapjáé.

Fekete Károly tiszántúli püspök ünnepi gondolatai

Böjt – nagyhét – húsvét – mennybemenetel – pünkösd – Szentháromság vasárnapja – új kenyér – újbor ünnepe, a keresztelés, a konfirmáció és az úrvacsora, az esküvő és a temetés: minden más lett. Azt gondoltuk, ezek mind a mieink, és mi adjuk meg az események rendjét, arculatát, hangulatát. A világjárvány beköszöntével odalett ez a megszokottá fakult természetesség.

Jézus észreveszi a szeretetre éhező embert. Megszólította a bujkáló Zákeust is. Jézus szavára Zákeus sietve elhagyta rejtekhelyét, és örömmel befogadta őt. Ebben a Jézus-közelségben különleges dolgok történtek, melyek cikkünkben olvashatók. Az Emberfia ma is úgy jön felénk Szentlelke által, hogy megkeressen és megmentsen minket.