A tudomány haladása is beleillik Isten tervébe: egyre többet tudni a bennünket körülvevő világról egyezik az ő akaratával. Így mi is mind jobban betölthetjük küldetésünket, ezáltal eszközök lehetünk a mindenható Isten kezében – vallja Jakus Zoltán kutatóorvos. A református szakembert hit és tudomány kapcsolatáról, az álhírekről, az oltások fontosságáról is kérdeztük.

Húsvéthétfőn indult útjára a Károli Gáspár Református Egyetem RefCOO Kutatóműhelyének vizuális tárlata. Az online kiállításon immár a nagyközönség is megtekintheti az Isten a XXI. században elnevezésű fotópályázat legjobbnak ítélt műveit. Az alkotók arra keresték a választ, hogyan ragadhatja meg egy-egy fotón a ma embere a Teremtő jelenlétét.

– A legfontosabb célunk, hogy a fiatalok – akár ismerik már Jézust, akár nem – használják a Bibliát. Abban szeretnénk nekik segíteni, hogy értsék, amit olvasnak – hangsúlyozza Ablonczy Áron, az Ifjúságépítők vezetője, a Biblia neked című kiadvány egyik ötletgazdája.

Amilyen valóságosan a testünk részévé lesz a kenyér és a bor, olyan valóságosan vagyunk közösségben a feltámadt Krisztussal a Szentlélek által – ő velünk van, ahogy ígérte. Emellett az úrvacsora kifejezi, hogy Jézus Krisztus összeköt és testvérekké formál bennünket – vallja Gonda László egyházkerületi főtanácsos, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem oktatója.

A közösen meghozott döntéseket és a keresztyén hitből fakadó értékek melletti kiállást tartja a legfontosabbnak Balog Zoltán dunamelléki püspök és Molnár János tiszántúli főgondnok. A Zsinat elnökeit református közösségről, járványról és ökumenikus kapcsolatainkról is kérdeztük.

Sokáig úgy éreztem, mindegyik nap, amelyet a járványhelyzet fogságában töltök, nyomtalanul hullik ki az életemből. Így peregtek a hetek, aztán a hónapok, majd egy teljes év – rengeteg változással, halállal, elkeseredéssel. Fontosnak tartom, hogy pozitívan gondolkodjak, de egy idő után magamnak is hazugság azt ismételgetni, hogy végül is minden rendben van.

Az egyház építése és a gyülekezetek segítése közös célja a Magyarországi Református Egyház Zsinata február 17-én megválasztott elnökségének. A testület tagjait az egyházközségek és a vezetőség kapcsolatáról kérdeztük.

Nekem a keresztyénségem a legfontosabb. Láttam különböző országokat és kultúrákat, de a keresztyén közösségben tudom megélni, mind Isten országának állampolgárai vagyunk. Ez felette áll a kulturális és nemzeti különbségeknek – vallja Angela Canadey. Családjával menekültként érkezett hazánkba, magyar állampolgár lett, egyházunk Diakóniai Irodája menekültintegrációs részlegének munkatársa.

A felelős újságírás ma is képes rávilágítani a társadalmi problémákra és folyamatokra, és lehetősége van figyelmeztetni is az olvasókat. Az internetnek köszönhetően mindezt egyre gyorsabban és szélesebb körben teheti meg. Azonban emiatt sem lehet úgy beszélni a sajtóról, hogy ne beszélnénk a kommunikációról, a médiáról és a társadalomról is...

– Nem az emberi aktivitásnak kell az első helyen állnia, mert akkor méltatlanok leszünk arra, hogy Isten dicsőségét szolgáljuk – hangsúlyozta székfoglaló beszédében Balog Zoltán. A dunamelléki püspököt a XV. zsinati ciklus alakuló ülésén választották lelkészi elnökké.

Vannak sebek, amelyek fájdalma személyes, de olyanok is, amelyek a családomé, egyházamé vagy a nemzetemé. És vannak sebek, amelyeket én magam ejtettem, ahogy olyanok is, amelyeket az egyházam vagy nemzetem. Ha gyógyulni szeretnénk, érdemes az utóbbiak vizsgálatával kezdeni.

A bűnbocsánat következménye, hogy meg tudjuk egymást hívni gyülekezeteinkbe, egyházunkba, keresztyénségünkbe. Az őszinte egymás felé fordulás fontosságára emlékeztetve köszöntötte a Dunamelléki Református Egyházkerület alakuló közgyűlésének résztvevőit Balog Zoltán megválasztott püspök.

– Isten szeretete túlmutat a földi életen, amelynek minden mozzanatát az örök élet tágasságába helyezi – fogalmazott Steinbach József dunántúli református püspök az idei Ökumenikus Imahét Szent István-bazilikában tartott nyitó istentiszteletén.

Ez a furcsa, mindenestől felfordult 2020 olyan volt, mint annyi évvel ezelőtt a fa alatt fekve kapaszkodni szép emlékekbe, és erősnek maradni egymásért. Nehezek voltak az elmúlt hónapok: nehéz volt megélni a bizonytalanságot, nehéz volt a folyamatos várakozás, és nehéz volt, hogy minden megváltozott – de a legnehezebb az volt, hogy egyre többször kellett gyászhíreket szerkesztenünk.

Az elmúlt hónapokban az idős hozzátartozóinknak hiányoznak egyre jobban a személyes találkozások, beszélgetések. A Schweitzer Albert Református Szeretetotthon munkatársaielérték, hogy a lakók és a hozzátartozóik kis időt együtt tölthessenek. A maszk többszöri ellenőrzése, kézfertőtlenítés és már belépéskor is fokozott távolságtartás megmaradt.

„Élményt adni. Játszani. Fejleszteni. Törődni. Bátorítani. Nevetni. Közösséget építeni” – hét nap alatt ezzel a hét üzenettel foglalták össze a Bárka tábor céljait a program Facebook-oldalán. Az eseményt egyházunk szervezi nyaranta, hogy vidám élményeket nyújtson a rászoruló gyermekeknek. A tábor ingyenes, ehhez támogatásra is szükség van.

Az a négy hét, amely mindig a közösségről szólt, most sokkal szürkébbnek tűnik, mint máskor. Miközben szeretnénk méltóképpen megélni ünnepünket, egyre több dolog választ el bennünket egymástól – a maszkok, a szociális távolságtartás, az esti kijárási tilalom és az online térbe szorult közösségi alkalmak.

Ez az elismerés arra emlékeztet, mennyi megköszönnivalóm van Istennek, hiszen egész életem és pályafutásom során érezhettem megtartó kegyelmét – hangsúlyozza a Károli Gáspár-díjjal kitüntetett Huszár Pál nyugalmazott egyetemi tanár. A dunántúli egyházkerület főgondnokaként és a Zsinat világi elnökeként szolgált.

A díjazott egyetemi tanárként, műfordítóként és publikációival is gazdagította a tudományos életet. 2009-től a Dunántúli Református Egyházkerület főgondnokaként és a Zsinat világi elnökeként tevékenykedett egyházáért. – Megtiszteltetés számomra ez a díj, de úgy érzem, megtiszteltetés a gyülekezet és Várpalota számára is – mondott köszönetet Huszár Pál.

Hálával ünnepelte a csömöri gyülekezet A magvető háza nevű új templomot. Emlékeztek a reformációra is. A helyi reformátusság a kezdeti harmincról ötszáz tagúra bővült. – Tíz éve Riskó János akkori kistarcsai lelkipásztor szorgalmazta, a közösség váljon missziós gyülekezetté. Ekkor már volt értelme templomépítésről is beszélni – idézi fel Esztergály Előd Gábor lelkész.

A gyülekezetekkel való aktív kapcsolattartásban és az őszinte párbeszédben látja legfőbb teendőit Molnár János, a tiszántúli egyházkerület főgondnokjelöltje. – Egyházunk egységes, de a négy kerületnek különbözőek a lehetőségei. Itthon felelősséggel tartozunk partiumi, erdélyi és kárpátaljai testvéreinkért – leginkább az utóbbiak segítése kötelességünk.

Úgy gondolom, nem azért vagyunk presbiterek, hogy csak bólintsunk mindenre, hanem azért, hogy kezdeményezéseink is legyenek, és ehhez érzek magamban elegendő erőt. Az a célom, hogy markánsabb legyen egyházunkban a világi jelenlét – de csakis úgy, hogy a lelkipásztorokkal, esperesekkel és püspökökkel közösen hozunk döntéseket.

Ő tudja, miért van erre szükségünk, és hogy mit tanulhatunk ebből az egészből – talán csak a paradicsomok ritmusát, talán még ennél is többet. A magam részéről azt, hogy ezek a növények túlmutatnak önmagukon, leginkább felfelé – és nem csak azért, mert némelyikük már magasabb, mint én.

Arról, mi is választ el bennünket egymástól, oldalakat írhatnánk tele. Mély árkok jellemzik az egymással való kommunikációinkat. Sajnos a tapasztalat az, hogy történelmünk emiatt nem is más, mint kisebb-nagyobb háborúk sorozata – de érdemes lenne ezen túllépni, mert valójában nemcsak a döntéseink következményével kell együtt élnünk, hanem egymással is.

Általánosságban úgy látom, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem a Magyarországon folyó hittudományi és felsőfokú hitéleti képzést adó intézmények sorában – mind az oktatás minőségét, mind a hallgatói létszámadatokat tekintve – az egyik legstabilabb pont – mondja az új rektor, Baráth Béla Levente. A református oktatás helyzetéről és a következő évek terveiről kérdeztük.

Mennyei Atyánk szemében olyanok vagyunk, mint a gyermekek: hiába bukunk el újra és újra, ő hozzánk hajol és magához ölel. Ő megbocsátja a tévedést, a hazugságot, a kételkedést, de a gyilkosságot, a lopást vagy erőszakot is. Azonban nem szabad elfelejteni: fel kell ismernünk a hibáinkat és bocsánatot kell kérnünk értük.

Amikor felmerül a kérdés, mit tehetünk még, azt mondom: imádkozzunk! Én azért, hogy gyógyuljon meg, ő értem a műtét előtt, hiszen az orvostudományban is van egy pont, amelyen túl már nem tudjuk összefüggésekkel magyarázni a folyamatokat – tudatja Adorján Gusztáv, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház főigazgatója.

Ez a tavasz újra és újra eszembe juttatta Péter vízen járásának történetét: addig vagyunk képesek lépésről lépésre haladni egy ismeretlen terepen, ameddig az Úrra nézünk – azonban ő akkor is megtart, ha félelmünkben levesszük róla a tekintetünket. Ilyen időszak van talán mindnyájunk mögött, és érdemes magunkkal vinnünk belőle: végig Atyánk tenyerében voltunk.

– Az egyház kezdettől fogva rendkívüli időket él. A feladatunk vigyázni és készen állni, miközben a magunkévá kell tennünk azt, hogy a lényeges dolgokban egységesek tudunk lenni – hangsúlyozta Nagy Péter nyugalmazott lelkész a Lelkipásztori hivatás „megszokásos” és rendkívüli időkben címmel szervezett konferencián.

A Tiszántúlon, a Dunamelléken huszonhárom-huszonhárom, a Tiszáninnenen, valamint a Dunántúlon tíz-tíz óvodát érint a program, amelynek köszönhetően harminckétezer négyzetméter alapterületű új intézmény épül, és további kétezer négyzetméternyi épület újul meg.

– Missziós célunk: a gyermekekkel és családjaikkal együtt, helyben építsük Isten országát. Azért vagyunk, hogy a gyerekek előmenetelét segítsük – mondja az okányi gyülekezethez tartozó tanodáról Mohácsy Nikoletta református lelkész. Országszerte tizenegy másik helyszínen várja támogató közösség és motiváló jövőkép a halmozottan hátrányos helyzetűeket.

A reformátusok kettős kisebbségben éltek, Bukarest kezdettől „a magyar vallásúaknak” tekintette őket. Ez etnikai szempontú megbélyegző pecsét volt. Másodrendű vallási kategóriába tartoztak. Ezzel együtt a régi rómaiakkal mondhatom, vivimus: élünk! Pálfi József lelkipásztort, a Partiumi Keresztény Egyetem rektorát a XX. század folyamatairól, hatásairól kérdeztük.

Két ütemben a kétszeresére növekszik az ötezernél kisebb lélekszámú településeknek nyújtott lelkészi jövedelemkiegészítés. A tervek szerint a támogatást kiterjesztik a gyülekezetplántáló lelkészek javadalmára is. Megduplázzák a külhoni lelkipásztorok, papok támogatására fordított összeget.

Fantasztikus az, amit a Kárpát-medencei ifjúsági szervezetek véghez visznek. Azt tapasztalom, hogy mindenki, aki ifjúsági munkát végez, valóban fontosnak tartja az ifjúság jövőjét. A Kárpát-medencei Református Ifjúsági Egyeztető Fórumon (Gekib) is azt látom, hogy a résztvevők igazi elhívással érkeznek ebbe a közösségbe, és érzelmileg is kötődnek azokhoz, akik között szolgálnak.

Az utóbbi hetekben megtanultam, hogy ha a nehéz, jövőtől tartó időkben hozzá tudok fordulni, úgy ölel át újra és újra, ahogy tette legelőször: elsöprő szeretettel. Igaz, hogy sokszor nem válaszokat ad, de emlékeztet ajándékaira és arra, hogy nem is kell tudnom mindent.

Ezernégyszáz református gyülekezet mindennapjai alakultak át az elmúlt két hónapban, és bár a vidéki közösségek vasárnaptól újra találkozhatnak templomaikban, a felajánlások továbbra is fontosak maradnak. Az eddigi tapasztalatok alapján működik az online befizetés rendszere, akik pedig mégis anyagi gonddal küzdenek, az illetékes egyházmegyéhez fordulhatnak.

A rendkívüli jogrend és veszélyhelyzet bevezetése előtt gyűltek össze a Kárpát-medence református szőlészei és borászai a BORUM-on. A tapasztalatcserére, Erdőbényére a Magyarországi Református Egyház fehérbora 2017 címet elnyerő Dávid Rémusz borász és a helyi református közösség hívta meg a fórumot.

Huszár Pál, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának világi elnöke azt vallja, az ifjúsági munka minden korban óriási lehetőség. – Az Úr megadta, hogy ma is lehetnek fiataljaink, akiket érdekel egyházunk sorsa, és a missziós parancsnak engedelmeskedve felelősséget éreznek iránta.

Ajándékként gondolunk mindnyájan erre az oldalra, még akkor is, ha a változással együtt jár a búcsúzás. Régi rendszerünket már jól ismertük, mindennek megvolt a helye és a felelőse, tudtuk előnyeit és hátrányait is. Ahogy teltek az évek, egyre nehezebbé vált az oldal kezelése a folyamatosan bővülő vizuális tartalmak miatt, mégis közzé tudtunk tenni megannyi igei gondolatot és fontos hírt, és ezért hálásak vagyunk.

A feltámadt Jézus mondta követőinek: „tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében”. Feltámadás nélkül nem lenne küldetésünk nekünk, mai keresztyéneknek sem – vallja Péter-Szarka László, a Debreceni Református Egyetemi Gyülekezet lelkésze.

Elmondhatatlanul hálás vagyok, hogy a mi altatódalunk nem fegyverropogás, hanem például taps, köszönetnyilvánítás vagy olykor rövid koncert egy-egy erkélyről. Hálás vagyok, hogy van lehetőségünk megmutatni emberségünket, és hálás vagyok azokért, akik fegyelmezetten végzik a feladataikat.

Minden sírkő arra emlékeztet, hogy régen volt valaki, aki itt élt, erre járt, álmokat álmodott, félt, remélt és szeretett, de már nem mondhatja el a történetét. Ilyenkor félni kezdek: én is ugyanilyen ismeretlen emlékké válok. De ezekben a hetekben megéreztem, hogy minden aggodalmam ellenére időről időre eszembe kell jutnia, hogy egy napon muszáj lesz megállnom és számot vetnem...

Ha itt megszólal a harang, mindenki eljön a templomba: Tornakápolnához hozzátartozik az istentisztelet – magyarázza Mező Arnold, amikor látja arcunkon, hogy nem tudjuk értelmezni az említett számokat. – Sok vállalkozónak, nagyobb városban élőnek van itt hétvégi háza, amikor pedig a környéken pihennek, csatlakoznak hozzánk vasárnap.

Minden gazdálkodó kiszolgáltatott a természetnek, ennek elfogadásában a hit hatalmas segítség. Csombordon a helyi borászok a gyülekezet aktív tagjai, többen presbiterek is. – Nálunk reformátusnak lenni létkérdés: ebbe születtünk, és majd reformátusként is halunk meg – vallja Vass Attila borász.

Mindig ott van az a tűz is az életünkben, amely bár rémisztőnek tűnik, nem rejt fájdalmat. Arra hív, hogy átformáljon – megfoghatatlanul, felfoghatatlanul, de a békéről tanítva. Mi történne, ha engednénk, hogy ez a tűz lobogjon életünkben? Ha hagynánk, hogy ne csak a tragédiák alkalmával égjenek a lángok, hanem mindennap?

A reformátusság a demokratikus jellege miatt könnyebben tudott alkalmazkodni a száz éve történtekhez. Több elcsatolt területen maguk kezdték kialakítani az egyházi szervezetet, így tettek a Felvidéken vagy épp a tiszántúli egyházkerületből kiszakított Királyhágómellék esetében is – ismerteti Ablonczy Balázs történész.

Érdemes jövőt építeni az öregedő, apró településeken is – vallja Szoboszlai Beáta és Szoboszlai Miklós. A házaspár fél évtizede szolgál a Borsod-Gömöri Református Egyházmegyében. Általuk bepillantottunk Kelemér, Gömörszőlős, Hét és Bánréve református közösségeinek mindennapjaiba.